Máté Gábort választották a Katona József Színház új direktorának. Úgy gondolja, gyomorforgató, hogy bizonyos színházak sorsa attól függ, melyik igazgató ügyesebb a politikusokkal. Ő azonban független.
– Inkább folytatódik valami, de dinamikusabbnak képzelem a most kezdődő időszakot, frissíteni szeretnék. Több dolognak kell történnie, ami a kényelmességet kicsit szétzilálja. Megpróbálok például egy-két játszóhelyet találni, ahol a Katona a színházon kívül megjelenhet. Szerepéhes színészekkel, fiatal rendezőkkel kitaláltatnék olyan előadásokat, például klasszikus művek mai értelmezését, amelyek iskolákban is előadhatók.
– Régóta tudható, hogyha Zsámbéki Gábor nem vállalja az igazgatást, ön lesz a direktor.
– Erről előre egymással nem beszéltünk. Ez már csak akkor hangzott el, amikor kiderült, hogy nem pályázik újra. Azt hittem, hogy tovább akar még igazgató lenni.
– Egyszer csak behívta magához, és azt mondta, hogy már nem akar igazgatni, és legyen ön?
– Nagyjából valami ilyesmi történt. Nyilván nem akarhatta, hogy amikor abbahagyja az igazgatást, ezzel tönkretegye azt a társulatot, amit létrehozott. Kézenfekvő volt, hogy valakinek belülről át kell vennie az igazgatást.
– Mi okozza a legtöbb gondot a Katonában?
– Ugyanolyan nehézségeink vannak, mint az összes színháznak. Ha például a fenntartói önkormányzatnak nincsen meg az éves költségvetése júniusban, ez nagyon kellemetlen a színháznak, amelyik nem úgy működik, mint egy rendes költségvetési intézmény, hiszen szeptembertől májusig, júniusig tartó szezonok vannak. Igencsak megnehezíti a munkát, hogy állandóan változnak a gazdasági lehetőségek.
– Így viszont nyilván rendszeresen lobbizni kell. Tehát azon is múlik, mennyire jó a direktor, hogy milyen kapcsolatokat ápol a minisztériumban, az önkormányzatban, mennyire van jóban politikusokkal, hogy tud pluszmilliókat kisírni. Ezt tudja majd csinálni?
– Van bennem egy valószínűleg hiú remény, hogy ez hátha nem így lesz. Amögött, hogy megválasztásomkor nem volt ellenszavazat, nyilván naiv módon, de mégiscsak olyan kultúrpolitikai szándékot látok, hogy a város jelenlegi és majd megválasztandó vezetése is úgy fog gondolkozni, hogy erre a színházra szükség van. Ezért azt is remélem, belátják, valamelyest oda kell figyelni, hogy valóban biztosítva legyenek a feltételek.
– Sokak szerint veszélyben vannak a társulatok, hiszen a független együttesek jelentős része most végveszélybe került. Mi a garancia arra, hogy ez a folyamat nem folytatódik?
– Nincs garancia. De bennem változatlanul van naiv reménykedés. Gyomorforgató, hogy bizonyos színházak sorsa attól függ, melyik igazgató ügyesebb a politikusokkal, milyen a személyes viszonya velük. Ettől irtózom, ebben nem szívesen vennék részt, de nyilván, ha rá leszek kényszerítve, akkor a színházban dolgozók miatt összeszedem magam.
– Ha kell, pártközeli embert is el tud játszani?
– Nem. Én független vagyok, megnyugtat, hogy semmilyen kapcsolatot nem vettem föl, nem igyekeztem lobbizni az igazgatói székért.
– Mennyit fog játszani?
– Körülbelül ugyanannyit, mint eddig.
– Bírni fogja?
– Igen, hiszen nagyjából eddig is ugyanezt csináltam, idáig is a színház egészében gondolkodtam. Évi egyet tudok majd próbálni színészként, és évi egyet tudok rendezni is a Katonában.
– Most éppen a Cigányok című produkciót állítja színpadra.
– Tersánszky Józsi Jenőnek van egy Cigányok című darabja, ebből körülbelül másfél felvonást fogunk bemutatni, és utána Grecsó Krisztiánnal írattam egy második részt. Abbahagyjuk a Tersánszky-darabot, és elkezdjük játszani Grecsót.
– Nem véletlenül rendez cigányokról szóló művet.
– Nyilván nem. A cigánykérdés ma égető probléma, a színháznak foglalkoznia kell vele. Ez a produkció nem a másságról, a kisebbségről akar szólni, hanem arról a nagyon speciális, igazi magyar helyzetről, amit nálunk a cigánykérdés jelent. Egész konkrétan arra gondolok, hogy ki lehetett lőni cigányokat sorozatban, azért, mert a falu végén laktak. Ez társadalmi jel, nemcsak arról szól, hogy milyenek a cigányok, hanem arról is, hogy milyenek vagyunk mi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!