Izgalmas magyar és külföldi bemutatókkal indul az idén 13. alkalommal megrendezett L1danceFest 2014 kortárs táncszínházi fesztivál: szeptember 17-től öt napon át, több budapesti helyszínen tizenöt nemzetközi színvonalú előadást láthatunk.
„Mindegyik előadásban van mozgás, de ez nem feltétlenül tánc. Nemzetközi platformokon járva olyan színházcsinálókat kerestünk, akik a közönség és a szakma számára is tudnak újat, érdekeset mondani. Olyan művészeket, akik őszinték, nem pózolnak, és megmutatják, hogy nincs szükség tökéletes testre, sem technikára ahhoz, hogy valaki jó táncos legyen és tudjon hatni a közönségre” – mondja Ladjánszki Márta táncoskoreográfus, a fesztivált szervező L1 Egyesület művészeti vezetője, aki a „mínusz egyedik” napon tart (ingyenesen megtekinthető) bemelegítő akcióperformanszot a CEU japán kertjében, emellett saját bemutatóval is készül. Szerdán a MU Színházban látható, Untitled című koreográfiáját (melyben az amerikai Benjamin Jarrett táncol szólót) követi a japán Ruri Mitoh magával ragadó, egyszemélyes bemutatója, mely több rangos nemzetközi díjat is elnyert.
A fesztivál fókuszában idén izraeli művészek állnak: Uri Shafir, Nadar Romano és Hillel Kogan szombaton a MOM Kulturális Központban egymás után lépnek fel. „Izraelről ma mindenkinek a világhírű Batsheva táncegyüttes jut eszébe, melynek vezetője, a koreográfus Ohad Naharin iskolát teremtett az általa kifejlesztett gagatáncnyelvvel. Mindhárom művész hosszabb-rövidebb ideig a Batsheva égisze alatt dolgozott, mégis, a három előadás merőben más stílusú” – ígéri a szervező.
A román Vava Ştefănescu After all című előadása az egykor ünnepelt táncosnő, ma elismert koreográfus (egyben a Bukaresti Nemzeti Táncközpont vezérigazgatója) eltáncolt memoárja. Meglepetést okozhat a cseh VerTeDance látványos előadása, a Simulante Bande, melyben két kerekes székes táncos is szerepel, akárcsak az észt kadrinoormets és Kadi Maria várhatóan sokakat zavarba ejtő produkciója, az An hour of… – de majd a helyszínen kiderül, mit is csinálnak a művészek egy órán át.
---------------
Meghívott kritikusok vitatják meg a produkciókat az L1danceFest 2014-en, friss kritikákat tesznek közzé a fesztiválblogon, az előadások után beszélgetnek az alkotókkal, amibe bárki bekapcsolódhat. Emellett az érdeklődők délelőttönként három workshopon, két izraeli és egy német koreográfustól leshetik el többféle kortárs tánctechnika, köztük az improvizációra épülő gagatánc alapjait.
Emeli a fesztivál művészi értékét a hazai divatszakma is: a házigazdák mindennap más magyar divattervező ruháit viselik, az idén a Fufavi, a Romani Design, a Manier, a Mei Kawa és a TiCCi Rockabilly Clothing egyedi női és férfiruha-kreációiban láthatjuk őket.
Ruri Mitoh Tokióban született 1982-ben. Ötévesen kezdett táncolni a Modern Balett Intézetben. Esquisse című darabjával tavaly Jeruzsálemben megnyerte a Koreográfusok Nemzetközi Versenyét.
Testével rajzol
– Esquisse (vázlat, szkeccs) című előadását nyers, befejezetlen alkotásként jellemzi.
– Ez nem a mozdulatokra értendő, az előadást folyamatosan alakítom. A tánc kétharmada „forgatókönyv szerinti”, a többi improvizáció, mikor olyan részhez érek, amelyet az adott pillanatban nem tudok pontosan meghatározni.
– Közben végig „birkózik” a testével, feszegeti a fizikai határait. Mi ezzel a célja?
– Csak a testemre figyelek, és próbálom megvalósítani azokat a képeket, amelyek eközben eszembe jutnak. Azt kutatom, mire képes egyetlen test, és hagyom, hogy engem és a nézőket is meglepjen. Kíváncsi vagyok, ők mit látnak bele a pontokba és vonalakba, amelyeket a testemmel rajzolok, és milyen érzéseket ébresztek bennük. Ez a tánc nagyon testközpontú, meghatározó benne a táncos perspektívája. Koreográfusként pedig próbálom a mozgást egyenletesen elosztani, és érdekes mozdulatokat megmutatni.
– Mit érez előadás közben?
– Olykor csak lámpalázas vagyok, olykor magamon gondolkodom, hogy „jól van, ez vagyok én”.
– Ha a teste valóban ceruza lenne, mit rajzolna vele?
– Leírnám a nevemet.
Hillel Kogan izraeli táncos-koreográfus 1974-ben született. Az izraeli Batsheva, a svéd Nomades és a portugál Gulbekian balett tagja volt, jelenleg koreográfus és dramaturg a Batsheva táncegyüttesben.
Háborúban nevetni
– Előadásának címe „We love Arabs” (Szeretjük az arabokat). Szeretheti egy izraeli a mai, háborús helyzetben az arabokat?
– Izraelben az „arabok” és a „szeretet” szavak ritkán kerülnek egymás mellé. A viszonyunkat előítéletek, rasszizmus, szembenállás és félelem, néha gyűlölet jellemzik. Az előadásomban egy izraeli koreográfus és egy arab táncos közös munkáján keresztül kritizálom, ahogy az arabokat látják az izraeliek, és általában véve a politikai művészetet is.
– Egy helyi konfliktusnak van olyan üzenete, amely a magyar nézőkhöz is szól?
– Biztos vagyok benne, hogy a magyarok érteni fogják: azt mutatom be, hogyan látjuk a másik embert, a kisebbségeket, a saját nemzetünket és a szimbólumainkat.
– Bár az alkotás témája komoly, áthatja a humor és az irónia. Általában így áll az élet nehéz kérdéseihez?
– Humorral sok fájó dolgot ki lehet mondani, anélkül, hogy megbántanánk egymást. A mai világban, különösen egy háborús helyzetben elengedhetetlen a túléléshez, hogy nevetni tudjunk önmagunkon. Erre törekszem az előadásaimban is: az önirónia segítségével összetettebb gondolatokat és érzéseket megfogalmazni a súlyos problémákról.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
