Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
Egy majdnem nagyon jó könyv nagyobb bosszúságot okozhat, mint egy rossz. Mert ilyenkor az olvasó felnagyítva látja a szerző vagy éppen a szerkesztés hiányosságait, morgolódik azokon a részleteken, amelyeken félrecsúszott a dolog. Így járhat az ember Bodor Johanna, a világhírű balerina életrajzi regényének esetében, amelynek kéziratára nem véletlenül haraphatott rá a kiadó: egy varázslatos kisugárzású, nagyfokú érzékenységből és komoly műveltségből adódóan jó tollú, minden ízében Nő írta meg fiatalsága izgalmas és fájdalmas-gyönyörű két évének különös hátterű történetét.
1983-at írunk. A tehetséges magyar lány a bukaresti balettintézet utolsó éves növendéke, amikor szülei, akik a romániai magyar értelmiség meghatározó alakjai, úgy érzik, nem bírnak többé Ceauçescu diktatúrájában élni. Ahogy korábban a lány bátyjának, neki is névházasságot szerveznek egy anyaországi férfival – hogy majd családegyesítés ürügyén mindnyájan Magyarországon élhessenek –, amelynek engedélyeztetése két év. Bizonyos körülmények folytán a szülők Budapesten ragadnak, a 18 éves lány pedig egyedül találja magát a nyomasztó román fővárosban, magának kell küzdenie a házassági engedélyért (sőt a puszta túlélésért) – mindez hihetetlen önfegyelmet kíván a megfigyelések és lehallgatások, vonzó férfiakként közeledő ügynökök és a korszakra jellemző nélkülözés közepette.
Hátborzongató miliő rajzolódik meg a történet kulisszájaként – sokszor túlírva, máshol viszont rendkívül fontos adalékokat adva a korszak megismeréséhez. Nyomasztó élményt nyújt az operettszínház mocskos-pacsulis zugainak megfestése, vagy a praktikák rezignált ismertetése, amellyel a hétköznapi ember élt, hogy ne fagyjon meg vagy ne haljon éhen – és mindannak felismerése, hogy a szomszédban többmilliós emberkísérlet zajlott évtizedeken át, amely egyenként tesztelte minden alanyának lelki és fizikai tűréshatárát.
Csak ne telepedne rá mindenre az az ájulat, amellyel a hiú balerina fiatal önmagára tekint, torzítva ezzel a szöveget. Ezek miatt lett volna szükség egy bátor szerkesztőre.
(Magvető, 2014. 219 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!