Félköríves pörgőrúgással tért vissza Luc Besson, óriási meglepetést okozva azoknak, akik már kezdtek lemondani róla az utóbbi évek felejthető és/vagy kommersz munkái miatt. Új filmjében benne van minden, amiért a múltban a zseniális alkotásokat (A nagy kékség, Nikita, Leon, a profi, Jeanne D’Arc) sorra ontó francia filmest szeretni és csodálni lehet: sosem látott bravúrokat villantó akciójelenetek, lebilincselő látványvilág, eszelősen pörgős tempó, enyhén morbid humor, szürreálisan elszállt, mégis magával ragadó történet, provokatívan nyitva hagyott kérdések, intelligens filmes, kulturális és filozófiai utalások és egy kis zsigeri, fülledt szexualitás.

  <h1>Scarlett Johansson Lucy szerepében - Forrás: Universal Pictures/Europacorp</h1>-
  <h1>Scarlett Johansson és Morgan Freeman, Luc Besson Lucy című filmjében - Forrás: Universal Pictures/Europacorp</h1>-

Scarlett Johansson Lucy szerepében - Forrás: Universal Pictures/Europacorp

- – Kép 1/2

A főhős Lucyt pompásan alakító Scarlett Johanssonnak minden porcikájából árad a magabiztos vonzerő. Bár erős női karakter (Besson nagyon érti ezeket), mégsem férfias. Nem kiválasztott, csak egy átlagos amerikai diáklány Tajvanon, elkent szemfestékkel és lekopott körömlakkal. Ám „az év pasija” címre joggal pályázó barátja drogfutárnak használja, és belelöki őt egy gengszterbanda karjaiba. Lucy előbb csak védekezik, majd egyre öntudatosabban ellenáll és küzd, elutasítva az áldozatszerepet. Ebben segít neki, hogy emberfeletti képességekre tesz szert, miután a testébe szivárog nagyobb mennyiségű „tudattágító” anyag.

Ekkor az akció-thriller kap egy (ál?)tudományos csavart, és a szimpatikus agykutatót játszó Morgan Freeman elmagyarázza, mi lenne, ha nem csupán tíz százalékát tudnánk kihasználni agykapacitásunknak. A tudatunkkal képesek lennénk az anyag formálására, az eszközök nélküli kommunikációra, vagy akár az időutazásra is – és ez csupán piciny része a végtelen tudásnak, amely megnyílna előttünk. Talán a legfontosabb, hogy megszűnnének a félelmeink és fájdalmaink, amelyek korlátoznak és lebénítanak bennünket. Létrejönne a Nietzsche-i értelemben vett „szuperember” (Übermensch), és talán fricska is, hogy Besson ezt a szerepet épp egy nőre osztotta.

A film innentől igazi ámokfutás, csúcsra járatott feszültséggel. Bármennyit hiszünk is el a tudományos hátteréből, töményen szórakoztató minden percében, a telekinézissel felspécizett autósüldözéstől a 2001: Űrodüsszeia hommáge-okon át a nem kicsit abszurd, az univerzum minden tudását tartalmazó pendrive-ig. Besson végig az őrület és a zsenialitás határán egyensúlyoz, a legjobb tudása szerint, márpedig ez garancia az atomerős filmélményre, amitől lerepül a fejünk.

Címkék: filmvilág, filmkritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!