A héten hivatalosan is megnyílik az Erkel Színház, s ezzel újra van az országnak úgynevezett népoperája, ahol népszerű darabokat nézhetünk alacsony áron. Vajon tényleg a jómódúak hobbija az operába járás? Ha kevesebbet fizetünk egy helyért, az oszlopot vagy egy gyenge előadást kell néznünk?
Az opera költséges műfaj, hajtogatják állandóan – de miért is kerül sokba? Nos, először is ott a zenekar, lehetőleg minél nevesebb karmesterrel. A hírnévvel együtt a gázsi is nő – s különösen igaz ez az énekesek tekintetében. Egy-egy világhírű énekes – akinek neve persze garantálja a táblás házat – vendégszereplése vagy leszerződtetése egy produkcióra súlyos milliókat emészt fel. A legtöbb műben hallhatunk kórust, s a zeneszerzők általában nem a költséghatékonyságot tartották szem előtt, amikor partitúrát írtak, így szükség van férfi és női kar, illetve gyerekkórus fenntartására is, és a gyakori táncbetétek se oldódnak meg balett-táncosok nélkül. A háttérben ott vannak a korrepetítorok, énektanárok, akiknek próbatermekre van szüksége, s mivel az énekesek fiziológiai okokból nem állhatnak színpadra minden este, a darabokat több szereposztásban kell betanulni. Ebből adódóan a legtöbb jelmezt több példányban varrják, a hatalmas színpad pedig grandiózus díszleteket igényel – amiket sok ember mozgat előadás közben. Ha mindez nem volna elég, ott a partitúrák utáni jogdíj, az óriási épületek óriási rezsije, vagy a személyzet bére.
A nagy operaházak a műfaj szerelmeseinek zarándokhelyei, így komoly merchandise-kollekcióval rendelkeznek. Egy operaház részesül a színpadán felvett előadások DVD- és Blu-ray-eladásaiból, a komolyzenei tévék sugárzásaiból, de sok ad ki saját lemezeket, könyveket is. Szinte mindenhol van lehetőség idegenvezetésre is: az egy-másfél órás túrák több ezer forintba kerülnek. A Met, a Royal Opera és a Párizsi Nemzeti Opera élőben és felvételről is közvetít előadásokat a hangtechnikailag arra alkalmas mozikban, így Chilétől Lettországig bárki megtekintheti a legnagyobb sztárokat. Az épületeket, báltermeket gyakran adják bérbe különféle rendezvényekhez. Ám a fentiek és a borsos jegyárak is csupán a produkciók bekerülési költségének felét képesek finanszírozni például – a többit a városvezetés támogatása és az operába reprezentálni járó gazdag közönség felajánlásaiból finanszírozza.
Mindenféle híreszteléssel ellentétben a Magyar Állami Operaház eddig sem volt drága, még magyar mércével sem: aki nagyon akar, az akár pár száz forintért jegyhez juthat, és ha szemfüles (időben megveszi jegyét és ismeri a nézőtér felépítését), nem egy oszlopot kell bámulnia három órán át. Minden opera kínál akciós jegyeket a kevésbé tehetős vendégeknek – más kérdés, hogy a Metben a legolcsóbb állóhely(!) is 5300 forintnak megfelelő. A londoni Royal Operában 3500 forintért juthatunk közvetlenül előadás előtt a megmaradt jegyekhez (ilyenből azért nincs sok). Ezekre a Mariinszkij is kedvezményt ad két órával a nyitány előtt. Brüsszelben a 30 év alattiak kapnak komoly árengedményt, a milánói Scalában pedig egy alapítvány 3000 forintos jegyekhez juttatja azokat, akik hajlandók körülbelül öt órát sorban állni (hogy aztán bámulhassák ama bizonyos oszlopot). Márpedig ilyen megszállottból van bőven: a bécsi Staatsoper árkádjai alatt télen is minden nap körbeér a sor a 900-1200 forintos állójegyekért (nálunk feleennyiért már ülhetnek is). A rutinosak kempingszékekkel, hideg élelemmel és olvasnivalóval érkeznek. Annak pedig a Jóisten irgalmazzon, aki megpróbál előzni: én csak információt szerettem volna kérni egy alkalmazottól, mire egy kedves bécsi öregúr gyomorszájon vágott.
Népes szórakozás
Az Erkel Színházat 1911 decemberében adták át, azzal a szándékkal, hogy az olcsó jegyek és a nagy befogadóképességnek (3167 fő) köszönhetően minél szélesebb réteget érjen el – magyar nyelven. A megszokott repertoárdarabok mellé könnyedebb műfajokat is szívesen választottak: operettet, daljátékokat. Az ilyen típusú operaházakra világszerte számos példa van. A bécsi Volksoper 1903-tól működik népoperaként. Azért jött létre, hogy míg az arisztokrácia a Staatsoperben reprezentál, a nép egy másik helyszínen szórakozhasson, saját pénztárcájához mérten. Az Operaház idei költségvetéséből 800 millió forint az Erkelé, ez az üzemeltetésre elegendő. Spórolni elsősorban a szerényebb díszleteken tudnak, az egyszerűbb színpadtechnika kisebb műszakot kíván. Szintén faraghat a költségekből a befogadó színházként való üzemeltetés: tavasszal vidéki és határon túli társulatok lépnek fel az Erkelben. Több darabot hoznak át az anyaintézményből, s a már meglévő díszletek, jelmezek felhasználása szintén költséghatékony.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
