Jókora felzúdulás várható az USA és tán az egész világ tudományos berkeiben: a The Journal of Personality and Social Psychology szakfolyóirat cikket készül közölni para- vagy pszí-jelenségekről: a jövőbelátásról, a telepátiáról.
A The New York Times számolt be a máris fellángolt vitáról, miután a szakfolyóirati megjelenés szakmai követelményeinek megfelelt Daryl Bemnek, a Cornell Egyetem nyugalmazott professzorának 61 oldalas írása az ESP-ről, az extraszenzorális percepcióról, az érzékszerveken túli érzékelésről.
Itthon a Népszabadság már arról is írt, hogy az „Érezni a jövőt” című dolgozatát Bem professzor a több mint ezer résztvevő bevonásával folytatott kísérleteire alapozta: „Az egyikben például két függöny mögé rejtett fényképeket a számítógép képernyőjén, és a válaszadónak azt kellett kitalálnia, melyik függöny mögött nincs semmi, illetve melyik mögött van a fotó. Az »itt a piros, hol a piros?« játék e változatában a szoftver randomizálva adagolta a képeket, azaz 50 százalék az esélye a találatnak. Bem azt állítja: az erotikus tartalmú képeket jobban »megérzi« az ember, az ilyen fotók esetében ugyanis az alanyok jobban rátaláltak a „pirosra” az egyéb témájúakhoz képest, amelyek esetében csak a várható találati értéket hozták.”
Ezek olvastán déjà vu-érzése támadt a Vasárnapi Hírek munkatársának. Nem véletlenül. Előkereste a Pesti Riportban 1995. március 7-én megjelent cikkét, amelyben Vassy Zoltán pszichofizikus kísérleteiről számolt be az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékének laboratóriumából Parakísérletek Pesten – Szemfényvesztés vagy tudomány? címmel.
„Ildikó, a 34 éves telexkezelő, kísérleti személy magyaráz:
– A számítógép véletlenszerű programot futtat. Sötét a képernyő, ha megnyomom a gombot, történik valami, vagy csak hangot ad a gép, vagy a hanghoz képet is. Az én feladatom pedig az, hogy próbáljam megérezni, és eltalálni, mikor következik egyszerre a kép és a hang. Egy sorozat harminchat gombnyomás. A vaktában próbálkozással 18 találat várható, mert ugye az ember vagy talál, vagy nem, fele-fele…
– És ön többször ráérzett, hogy éppen mikor kell nyomni a gombot?
– A három eddigi próbálkozásom eredménye: két huszonnégy és egy húsztalálatos.
– Más dolgokra is ráérez? Olvas mások gondolataiban?
– Az már sokszor megesett velem, hogy hiába hívtam a kedvesemet, azért beszélt mással a telefonja, mert éppen egymást hívtuk.
– Ez a jelenség, melynek lényege, hogy rá kell érezni arra, ami a számítógépben történik, s ami nem látható előre, még magyar nevet sem kapott, csak francia szó van rá, a clairvoyance – magyarázza Vassy Zoltán –, és a kísérlet, akár Ildikó példája is azt bizonyítja, hogy létezik ilyen ráhangolódás. Vannak, akiknek következetesen jobb a találati aránya, mint a véletlen próbálkozással várható ötven százalék. (E sorok szerzője is kipróbálta a játékot s csak tizenhat találatot ért el).”
Az akkori cikk Vassy Zoltán szavaival zárult: „elképzelhető… erőteljes telepatikus információátadás, csak éppen bizonyítani nem tudjuk a létét. Amit pedig bizonyíthatunk (mert létezik a ráérzés, a jövő előrevetítése), az sajnos gyenge.”
Másfél évtized múltán ismét megkerestük Vassy Zoltánt, aki most is ugyanott dolgozik. Tudni kell: ő maga szkeptikus, és már annak idején is elege volt a vízöntő korszakból, a parapszichológiának eladott szemfényvesztésből, ami azért háborította fel, mert szerinte „vannak igazi parajelenségek”.
– Mi az előérzete? Milyen lesz az „Érezni a jövőt” szakcikk fogadtatása?
– Szeretném hinni, hogy más lesz, mint az eddigiek, vagyis a többi tudományágban dolgozó kollégák ezután komolyabban mérlegelik majd a tudományos parapszichológia eredményeit. De reálisabbnak érzem azt, hogy minden marad a régiben, vagyis a legtöbb „szaktekintély” a részletek ismerete nélkül, saját hitére alapozva foglal állást. Ezek a hitek nagyon erősek.
– A saját kísérletei, és azok eredményei alapján mit gondol a pszí és azon belül az ESP létezéséről? Mi lehet a mért – fogalmazzunk így: objektív – ráérzési jelenség magyarázata?
– Nekem már sokszor jött ki statisztikusan jelzésértékű eredmény, szóval szerintem az ESP létezik. De mivel igen gyenge, azaz egy-egy telepatikus vagy prekogníciós (jövőérzékeléses) aktusban az átvitt információ mennyisége átlagosan századbit körüli, csak nagy statisztikai mintán mutatható ki. A működési mechanizmusáról persze vannak spekulációk, de szerintem ezek mind felületes összehasonlításokon alapulnak, és még a hézagos tapasztalati tényeknek sem felelnek meg. A magyarázatról szóló kérdésére ma sem mondhatok mást, mint 15 évvel ezelőtt: egyszerűen fogalmam sincs. De azért úszunk tovább…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
