Érzékiség a labirintusban

Nagyszabású kiállítás nyílt a múlt héten pénteken a 2008-ban elhunyt festő, performer, díszlettervező és költő El Kazovszkij munkáiból. Mint azt a megnyitó előtti, sajtónak szóló tárlatvezetésen is kihangsúlyozta Rényi András kurátor, nem életmű-kiállításról van szó, mivel még ma sem tudni pontosan, mennyi lappangó műve rejtőzködik a művésznek magángyűjteményekben, így összefogó képet alkotni a munkásságáról egyelőre lehetetlen. Ez a tárlat inkább egyfajta kurátori értelmezés, esszé a női testbe született, de nemi identitásával folyamatosan harcban álló El Kazovszkij művészetéről.

A kiállított mérete és a művek mennyisége hatalmas – 400 festmény, installáció, díszletrészletek és az egyes dolgokat monomániásan gyűjtő művész hagyatékából előkerült tárgyak egyaránt helyet kaptak a labirintusszerűen egymás után fűzött termekben. Hangsúlyozottan nincs kötelező haladási irány, műveit nem kronologikus sorrendben, korszakokra bontva láthatjuk, hanem egyes témák szerint csoportosítva, „torlasztva”, ahogy a kurátor nevezi.

A csarnokban kapott helyet a művész évente megrendezett, Dzsan Panoptikumnak nevezett performanszának díszlete, amely a sötét térben megvilágítva magasodik fölénk. A fényekkel való játéknak végig erős szerepe van. Mint ahogy annak is, hogy egyes terekben csupán egy-egy mű kapott helyet, máshol pedig egy rakáson rengeteg található a falon. Ha hagyjuk magunkat beszippantani a művész mítoszokkal, fétisekkel, érzékiséggel teli világába, izgalmas élményben lehet részünk, mert ezen a tárlaton a kiállítás módja éppen olyan különleges, mint a tárgyai.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!