Érzékiség és elvágyódás - Senki szigete
Az utóbbi évek legszexisebb magyar filmjét forgatta le Török Ferenc, noha az érzékiség legfeljebb a sötétből kiszűrődő hangokként, trikón átsejlő mellbimbóként, a zuhanyzó üvegfalán át megfigyelt aktként vagy tűzvörös tűsarkúban ringó formás női lábként jelenik meg a vásznon. A kivételes színorgiába csomagolt, párásan fülledt erotika miatt a Senki szigetéből kultfilm lehet, még úgy is, hogy története talán nem elég magával ragadó vagy túl szürreális lehet a nagyközönségnek.
Valamennyi szereplő gyönyörű és érzéki: a szökött menyasszonyt alakító Jakab Juli (Juli) éteri és tiszta szépségének jinje mellett Bánfalvi Eszter (Vera) tüzes, bővérű, macsós jelensége a jang. Az utca túlsó oldaláról kerül a képbe egy helyes kosaras srác (Mohai Tamás), őt gázolja el később Vera a taxijával, ám előbb még bemenekül egy elegáns polgári lakásba, ahol anya és lánya (Schell Judit és Margitai Ági) különös színjátékának előbb passzív, majd egyre aktívabb szereplője lesz. Nincsenek véletlenek, Szekér András forgatókönyvében minden mindennel összeér, akár egy bohózatban, ahol az összes szereplő végül mind ugyanabba a szobába toppan be. De logikát minek is keresnénk, mikor az egyetemes és elemi szabadságvágyról beszélnek, melynek éppen az a különlegessége, hogy bármilyen józan megfontolást képes felülírni.
A szabadság és a boldogság (nem csak a filmben) egymás szinonimái, és a cselekmény egyszerre zajlik a valós és a metaforikus dimenzióban, melyre a legváratlanabb helyeken felbukkanó szimbólumok, mint a kék (körömlakk), a madár (medál), a vonat vagy a sziget képe folyamatosan kikacsintanak.
A film az elvágyódás és az álmodozás különleges, lebegős hangulatában sodródik, míg végül egy laza csavarral visszakanyarodik saját kezdetéhez, egyben a vágyak kiindulási pontjához. Hiszen ahogy Maeterlinck is írta: „A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van (…), mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív.”
A Vasárnapi Hírek október 19-i számában cikkeink a Filmhétről, és a magyar filmszakma szereplőinek viszonyáról az új filmfinanszírozási rendszerhez, Andy Vajnához:
Állami pénzből filmet forgatna? Be kell állni Vajna mögé - Mindegy, csak forogjon ; Sándor Pál: Mindig az elkészült mű igazol ; Toldi elbukott ; Rágalomra hallgatás a válasz - Villáminterjú Grunwalsky Ferenccel .
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
