Két ma esti – máskor periférikusnak tartott – hírt várnak rettegve és reménykedve Európától Amerikáig, földrészünk pereméről, sőt azon túlról, s mindkettő akár így, akár úgy drámaian fogja meghatározni elkövetkező éveinket.

 
Avar János

Egy görög vagy egyiptomi választás eredménye még sohasem volt globális téma, s kivált nem világgazdaságot és -politikát alakító tényező, netán egyenesen dominóhatású. Ám az, amit ma este Athénban és Kairóban bejelentenek, hétfő reggeltől olyan folyamatokat indíthat el, mint 2008 szeptemberében az amerikai Lehman bankház csődbemenése, amely egyébként nagyobb kifizethetetlen adósságot hagyott maga után, mint amennyivel a görögök tartoznak hitelezőiknek. S annyiban is kísérteties a hasonlóság, hogy a Lehman pénteken makulátlan adósként zárt, hogy aztán hétfőn lehúzza a rolót.

Athénban ugyan aligha alakulnak ilyen gyorsan a dolgok, akárki győz is, hiszen az uniós alkut elvető radikálisok sem vezetik be már hétfőn a drachmát, amint a kezesebb koalíció sem tud sebtében megalakulni. Ám ahogyan négy esztendeje a Bush-kormány kulcsemberei sem tudták hirtelenjében felmérni, mit tettek a Lehman kimentésének elutasításával, elindítva a globális pénzügyi válságot, úgy Európa fővárosaiban hiába készült megannyi vészforgatókönyv, az athéni dominódőlés – elsősorban lélektani – hatása ezúttal is kiszámíthatatlan. Csütörtökön tíz százalékot ugrott az athéni tőzsdeindex annak hírére, hogy titkos felmérés szerint az alkupártiak fognak nyerni. Négy éve a fáma szerint Merkel hívta kétségbeesetten Busht, hogy „mit tettetek?” (vagyis nem tettetek), most Obama jajgatását hallgathatná a berlini kancellárasszony. Ezt a „kölcsönt” tényleg nem kellene visszaadni Amerikának…

Csak amíg Bushék oktalanok és elővigyázatlanok voltak, Merkelék pókerpartit játszanak a görög radikálisok megtörésére.

Tudván, hogy a görög többség ugyan hadakozik a megszorításokkal, de közben kapaszkodna az euróba, már azért is, mert a drachma újbóli bevezetése leértékeléssel, tehát súlyos vagyonvesztéssel járna. S e licitálásban a kancellár mögött is komoly többség: a németek példát statuálnának, ha már beáldozták az erős márkát az euróért, nem akarnak ráfizetni (igaz, eddig kerestek szépen rajta, a görögök és más „latinok” főleg nekik adósodtak el). Ráadásul Merkel megkapta a készséges Sarkozy helyébe a nyakas baloldali Hollande-ot, akivel ugyancsak pókerparti folyik: mennyi áldozható be a pénzügyi szuverenitásból? De amint Bush, a kancellár sem blöffölhet korlátlanul: már odahaza is mondogatják neki, hogy a németek mégsem rombolhatják le újra Európát. Márpedig, ha a görög távozás az eurózónából lavinahatásúvá válna, az bizony elrabolná az áhított egységes Európát.

Akár szintén pókerpartinak is felfoghatjuk, amit az egyiptomi hadsereg folytat a közéletet dominálni (és sejthetően monopolizálni is) igyekvő iszlamistákkal Mubarak megbuktatása óta. Őt a tőkésnek is tekinthető tábornokok beáldozták, de hatalmukat nem adnák. Két nappal e hétvégi elnökválasztás előtt a hozzájuk közeli alkotmánybírák feloszlatták a parlamentet, iszlamista többségestől, feladva a leckét nemcsak utóbbiaknak, hanem az egykori Tahrir téri forradalmároknak is. Az iszlamisták még a voksolás szombati nyitányán is ádázul vitatkoztak, induljon-e vagy sem jelöltjük, míg a rájuk és a generálisokra egyaránt okkal gyanakvó „civilek”, exforradalmárok meg választhatnak két rossz közül. S ha netán a rosszat, akkor holnap Kairóban is elszabadulhat a pokol, egy ugrásnyira Európánktól, s szintúgy világpolitikai következményekkel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!