Két ma esti – máskor periférikusnak tartott – hírt várnak rettegve és reménykedve Európától Amerikáig, földrészünk pereméről, sőt azon túlról, s mindkettő akár így, akár úgy drámaian fogja meghatározni elkövetkező éveinket.
Athénban ugyan aligha alakulnak ilyen gyorsan a dolgok, akárki győz is, hiszen az uniós alkut elvető radikálisok sem vezetik be már hétfőn a drachmát, amint a kezesebb koalíció sem tud sebtében megalakulni. Ám ahogyan négy esztendeje a Bush-kormány kulcsemberei sem tudták hirtelenjében felmérni, mit tettek a Lehman kimentésének elutasításával, elindítva a globális pénzügyi válságot, úgy Európa fővárosaiban hiába készült megannyi vészforgatókönyv, az athéni dominódőlés – elsősorban lélektani – hatása ezúttal is kiszámíthatatlan. Csütörtökön tíz százalékot ugrott az athéni tőzsdeindex annak hírére, hogy titkos felmérés szerint az alkupártiak fognak nyerni. Négy éve a fáma szerint Merkel hívta kétségbeesetten Busht, hogy „mit tettetek?” (vagyis nem tettetek), most Obama jajgatását hallgathatná a berlini kancellárasszony. Ezt a „kölcsönt” tényleg nem kellene visszaadni Amerikának…
Csak amíg Bushék oktalanok és elővigyázatlanok voltak, Merkelék pókerpartit játszanak a görög radikálisok megtörésére.
Tudván, hogy a görög többség ugyan hadakozik a megszorításokkal, de közben kapaszkodna az euróba, már azért is, mert a drachma újbóli bevezetése leértékeléssel, tehát súlyos vagyonvesztéssel járna. S e licitálásban a kancellár mögött is komoly többség: a németek példát statuálnának, ha már beáldozták az erős márkát az euróért, nem akarnak ráfizetni (igaz, eddig kerestek szépen rajta, a görögök és más „latinok” főleg nekik adósodtak el). Ráadásul Merkel megkapta a készséges Sarkozy helyébe a nyakas baloldali Hollande-ot, akivel ugyancsak pókerparti folyik: mennyi áldozható be a pénzügyi szuverenitásból? De amint Bush, a kancellár sem blöffölhet korlátlanul: már odahaza is mondogatják neki, hogy a németek mégsem rombolhatják le újra Európát. Márpedig, ha a görög távozás az eurózónából lavinahatásúvá válna, az bizony elrabolná az áhított egységes Európát.
Akár szintén pókerpartinak is felfoghatjuk, amit az egyiptomi hadsereg folytat a közéletet dominálni (és sejthetően monopolizálni is) igyekvő iszlamistákkal Mubarak megbuktatása óta. Őt a tőkésnek is tekinthető tábornokok beáldozták, de hatalmukat nem adnák. Két nappal e hétvégi elnökválasztás előtt a hozzájuk közeli alkotmánybírák feloszlatták a parlamentet, iszlamista többségestől, feladva a leckét nemcsak utóbbiaknak, hanem az egykori Tahrir téri forradalmároknak is. Az iszlamisták még a voksolás szombati nyitányán is ádázul vitatkoztak, induljon-e vagy sem jelöltjük, míg a rájuk és a generálisokra egyaránt okkal gyanakvó „civilek”, exforradalmárok meg választhatnak két rossz közül. S ha netán a rosszat, akkor holnap Kairóban is elszabadulhat a pokol, egy ugrásnyira Európánktól, s szintúgy világpolitikai következményekkel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
