Hasist szívtak, prostituáltakkal háltak, asszonyt aláztak, botrányt okoztak, netán saját nemük iránt vonzódtak – ki feltételezne ilyet nemzete dicső hőseiről? Ahogy a régmúlt hősöknek kikiáltott embereinek meg kell birkózniuk létük mindennapjaival, úgy a mai olvasónak is meg kell barátkoznia azzal, hogy nem csak Jókai nyelvén olvasható történelmünk, nem árt bizony időnként a romantikus hatáselemek nyelvi színfala mögé kukkantani.
Korábbi műveihez hasonlóan kényes témához nyúlt az Európai Unió Irodalmi díjával elismert szerző. Az 1848-as magyar felkelés később Európa- és Amerika-szerte szétrajzó emigránsainak életútjainak részleges feltérképezésére vállalkozik, ami már önmagában is sokat ígérő, hát még, ha jórészt a „hősöket” kísérő asszonyok feltételezhető szemszögéből történik az (újra)felfedezés. Francia és belga földön követhetjük nyomon Bárdy Rudolf és családja sorsát, intrikusok, besúgók, szerelmek, rokonok nehezítik a boldogulásukat, de legfőképp az a sorstalanná tévő teher, mely a forradalom leverése utáni önkéntes száműzetésből adódik. Szécsi Noémi olvasmányos, egészen letisztult elbeszélői stílusban, kikövetkeztethetően alapos politika- és művelődéstörténeti felkészültséggel vezet végig bennünket a 19. század közepének Európáján, ahol az arisztokrácia körében éppen divatba jön az asztaltáncoltatás hóbortja. De a magyar özvegyek és hadiárvák közkedvelt társasági (szerep)játékának képzelt alakjain túl a még élő magyar katonák is afféle félig elfeledett, másvilági lényekként bóklásszák végig a kontinenst, nyugvást nem lelve, örök hontalanságban, kitaszítottságban.
A család- és utaztató regényként is olvasható mű rendkívül gazdag utalásrendszerrel bír, az olvasói kíváncsiság kitart a könyv végéig, sőt, újraolvasásra késztet. E rendhagyó történelmi regénnyel a szerző újból meglepetést szerzett, de ezt már megszokhattuk tőle.
Szécsi Noémi, Nyughatatlanok
Budapest, Európa Kiadó, 2011.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
