A Rajna kincse felújításával kemény fába vágta a fejszéjét a Magyar Állami Operaház: Richard Wagner operája nem önálló mű, hanem A Nibelung gyűrűje című tetralógia előjátéka, tehát A walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya felújításával sem maradhat adós. (Nem lesz az, 2018-ban színpadra kerül a negyedik opera felújítása is.) Így válik teljessé a Ring-ciklus, amelynek előadásához a tökéletességre törekvő szerző az 1870-es években külön fesztiválszínházat építtetett Bayreuthban.
Az Operaház M. Tóth Géza animációs filmrendezőt kérte fel a nagyszabású vállalkozás megvalósítására. Ezért aztán nem is lepődhetünk meg a vetített háttér/ előtér láttán – a rendező nem tagadta meg filmes múltját. Jelzésszerűen alkalmaz persze valóságos díszletelemeket is, de a Ring vezérmotívumának bemutatását, a Rajna kincsének elrablását, azaz az ősbűn elkövetését 3D-ben kavargó, villódzó, áttűnő képekben álmodta meg, különös pergést, sürgető ritmust adva Wagner áradó, soha nem nyugvó zenéjének.
Ezzel összhangban Halász Péter karmester is tempót diktál, és nem nyújtja el patetikus zenei gesztusokkal az így „mindössze” kétórás, szünet nélkül tartó előadást. Elismerés érte, hogy egy pillanatra sem válik hatásvadásszá, nem harsogja túl az énekeseket. Wagner zenéjének lényegét nem a bombasztikus hangerőben látva lehetővé teszi, hogy az előadók, akiket a futurisztikus, tobzódó képi világ olykor passzivitásra ítél, szinte kivétel nélkül nagyszerűen teljesítsenek. Kiemelkedik közülük Adrian Eröd osztrák vendégénekes (Loge), Kálmándi Mihály (Wotan) és Gál Erika (Erda).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!