Akkoriban még falunak se számított – Jókai 1853 augusztusában, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán honoráriumából egy bizonyos Schweitzer nevű hegedűgyárostól vásárolta meg a kőbányának használt kétholdas földet 2200 forintért, merthogy pazar onnan a kilátás a Gellért-hegyre és Dunára.
Ide vonult el a város zajától pihenni és írni Laborfalvi Rózával. A kertet teraszosan alakította ki, konyhakertet létesített, rózsákat nemesített, a gyakori erős szél ellen hársat, juharféléket, szilt, berkenyét, vadgesztenyét és diót ültetett.
A területet borító sűrű bozót helyébe szőlőt telepített – a svábhegyi családi ház kertjében zajló szüretek a magyar művészeti élet várt és jelentős eseményei voltak. A kertészkedést ugyan kitanulta Jókai (megfigyeléseit Kertészgazdászati jegyzetek címmel meg is jelentette), de borásznak állítólag csapnivaló maradt: a vendégeknek inkább Prock Péter budaörsi borosgazda borát kínálta.
A kert az író halála után gazdát cserélt (második felesége, Nagy Bella 1922-ben adta el), majd fokozatos hanyatlásnak indult. Az épületet rossz állapota miatt le is kellett bontani.
Ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság székel benne, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum a présházból Jókai-emlékszobát alakított ki, mely hétköznapokon látogatható, ráadásul ingyen.
A kertben eredeti helyén áll az író félköríves, oroszlános kőasztala és kőpadja, valamint egy életnagyságú Bacchus-szobor, melynek nyakára Jókai fejét mintázta Rónai József szobrász.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!