Sámán-fundamentalisták, terrorista táltosok bontják a rendet, keltik a feszültséget, követnek el merényleteket – 2019 Magyarországán.

 
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak. Jelenkor, 2015.

Ahol pedig – utópisztikus módon – látszólag rendeződött a politikai-gazdasági helyzet: szociáldemokrata (nőcsábász) miniszterelnök irányítja a konszolidációt, a maffiajobb és a botránybal oldalak hatalma a (közel) múlté. Igaz, van egy kis bibi: kitörtek az izlandi tűzhányók, lávát okádott az Etna, Európa fölé vulkáni hamu von sátrat, kitiltva a napfényt, elhozva a hideget. Lefagy a kontinens – ideje lenne az újraindításnak! Igen ám, de
„A Legkisebb Jégkorszak legelső
telén, / Amikorra eléggé befagyott
a magyarság / A Kárpátok
képezte királyi karéjba: (…) Egybefagyott
féltékeny szomszédaival;
/ Osztozva szlovén, horvát
és osztrák, / Sőt szlovák, szerb,
román és ukrán / Társaival, mi
több: majdnem egész / Európával
a közös hóhalálozásban… /
Unikális sorsa közös mederbe került.”                                 
És hát egy közösség ereje mindig a leggyengébb láncszem erejével mérhető… Térey regénye azonban a sok hó és cipelt hóbelevanc, zúzmara és sötétség ellenére nagyon is melengető érzést kelt olvasójában. Pláne, hogy újraolvastatja velünk a 2008-as Asztalizene című színművet és a 2010-es Protokoll verses regényt – szereplői ugyanis ebben a közeljövői világban is fölbukkannak, sorsukat továbbkövethetjük.

És az sem mindegy, hogy a forma ismét verses, pontosabban versszerű próza, ami tagadhatatlanul lírai, ezáltal nemhogy gátolja, de fölszabadítja az elbeszélés nehézségei alól a mű olvasóját.

„»Orbán az idén nem jött
el?« (…) Az ősz és alacsony
termetű, de nagy akaratú
ember, / Akinek nevéhez (…)
egy tucat új stadion fűződött;
s az urizáló, / Multimilliárdos
parasztfiúk aranyideje.”

Az országot – úgy, ahogy – irányító budai, még körvonalazhatóbban: svábhegyi felső-középosztály természeti katasztrófa utáni tunya mindennapjainak, cselekvésképtelenségének, érzéketlenségének bemutatása nemcsak a külső fagy hatásának következményét jelenti. A belsők abszolút nulla fok rezzenetlenségét karikírozza a kettészakadt Magyarország jelenére tett számos utalásával. Mindezt rengeteg zenei idézettel és a humorral sem spórolva – elég, ha a kacsafrizurás, Elvis becenevű főpolgármesterre gondolunk…

(Jelenkor, 2015. 622 o.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!