Mitől válhat pár hétköznapi téglafal különlegessé? Például úgy, ha az építőelemként használt darabok egy szabadtéri téglamúzeum műtárgyai. A kőbányai Mély-tó partján álló, régi magyar téglagyárak termékeit bemutató installáció a hetvenes évek óta része az egykoron Szocialista Brigádok Parkjaként ismert területnek.

 
Téglamúzeum a kőbányai vadkacsás tó partján (Németh András Péter felvétele)

A különleges falat téglamúzeumnak építették a kőbányai Újhegy lakótelep tavának partjára a hetvenes években. A vörös színű építőelemek óbudai, kőbányai, pesti téglatermelő üzemekből kerültek ki, melyekbe egytől egyig különleges jeleket, címert, sorszámokat égettek bele a készítők. A rendhagyó koncepciójú kiállításnál már csak az érdekesebb, vajon hogyan kerül egy kőbányai betondzsungel kellős közepére a ligetes, vadkacsás horgásztó? Az újhegyi lakótelep a hetvenes évek panelépítési lázának eredménye. A területen működött egykor a Guttmann Téglagyár, melynek agyagbányája helyén, több vízbetörés után bányató alakult ki. A tavat egy ideig ipari víz tárolására használták, majd a lakótelep építésekor úgy döntöttek a tervezők, hogy a területen létrehozzák a Szocialista Brigádok Parkját. Lázas és lelkes társadalmi munkában épült-szépült a környék, Szász Károly tervei alapján. Az akkori korszellemhez illően már az építési munkálatok elkezdését is nagy csinnadrattával ünnepelték a kőbányaiak: egy helyi lakos szerint még katonazenekar is zenélt az építkezés elindításakor. A Varga Imre szobrász szabadtéri téglamúzeumának talapzatát szakemberek készítették, ám a tereprendezés, faültetés társadalmi munkában folyt. A parkot a kerület vállalatainak dolgozói, szocialista brigádok, a néphadsereg, valamit az itt állomásozó szovjet alakulatok katonái építgették. Az interneten sok bejegyzést találni, melyekben az egykor a telepen lakók nosztalgiáznak a gyerekkoruk egyik legnagyobb élményeként emlegetett csinosítgatásról. A parkot végül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóján, 1977. november 7-én avatták fel. Igazi kikapcsolódással, és rengeteg programmal szolgált a helyieknek a kert. A tavon még szabadtéri színpad is működött, mely előadásait a lelátóként is funkcionáló, parkba vezető lépcsősorokról lehetett nézni. A tóba számos halfajt, a tópartra vízi vegetációt telepítettek, a sétányok mentén fákat ültettek. A parkba stílszerűen egy munkás embert mozgásában megörökítő, monumentális szobor is került. A kőbányaiak egykori gyöngyszemének, a Mély-tónak a hangulatát igen nehéz felidéznie annak, aki manapság látogat el oda. A terület koszos, elhagyatott, a vízi színpad is a bányató mélyén pihen. Mintha már a hatalmas munkás sem lenne olyan dinamikus mozgásban, mint ahogyan az a fekete-fehér fotográfiákon látszik. Fanatikus horgászok persze járnak ki, hal van még dögivel a hat-nyolc méter mély, szomorúan feketéllő vízben.

Címkék: Budapest, Riport

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!