3. Zsolnay Fényfesztivál, Pécs, június 28.–július 1.
Pécs történelmi belvárosában mintegy 12 ezer négyzetméternyi falfelületet festettek át június 28. és július 1. között, nem pemzlivel, hanem projektorokkal. A harmadik Zsolnay Fényfesztivál 100 programmal, éjjel világszínvonalú, háromdimenziós fényfestéssel, nappal kevésbé reménykeltő „utcaművészekkel” 70 ezer látogatót vonzott.
A vizuális jockey, azaz a vj nemcsak képeket kever egymásra zenei kísérettel, hanem tervez, átír, módosít, már nemcsak a partikultúra része, hanem ezt a tudást színházakban, de akár még az építészetben is hasznosítják. A vj-tudásra építő Zsolnay Fényfesztivál több elemből épül fel, a Zsolnay Light Art Fényfestőverseny áll a középpontban, ezt egészíti ki a Fény Útja fantázianevű program, melynek 25 állomása Pécs belvárosát, mintegy 12 ezer négyzetméterét alkotja újjá, de itt nemcsak az épületek külsejére gondolhatunk, hanem fényszobrokra, installációkra, interaktív fényprojektekre. A fesztivál programjainak zöme ingyenes volt, de egy mozijegy árán vásárolt karszalaggal további, elzárt, izgalmas belvárosi terekbe került alkotásokat tekinthetett meg az érdeklődő.
A harmadjára is kísérleti szakaszban maradt fesztivál 70 ezer látogatójával elfoglalta a belvárost, a tavalyi iszonyatos tömeg miatt egy nappal bővítették a programot. Így Pécs belvárosának éjszakai élete vonzó és pezsgő oldalát mutatta meg, a hétköznapok alvó, deklasszálódó kelet-közép-európai kisközépvárosa oly elevenné vált, mint egy mediterrán tengerparti település.
A Fényfestőverseny hívószava a metamorfózis volt, és ez az átváltozás érezhetően kihatott a városra. Lenyűgöző hatású egy ezeréves épület homlokzatát vetítővászonnak használni, de a vizualitáson túl vajmi keveset sikerült a klipekbe besűríteniük az alkotóknak. Egy idő után olyannyira hatott a pécsi dóm fényfestése, mint az augusztus 20-i tűzijáték bombái Budapesten.
A város falain burjánzó vizuális látványorgia díszletében rengeteg színes karakterrel lehetett találkozni, és rengeteg egymást, a falakat mobiltelefonnal megörökítő turistával. Így a fesztivál akár látványosnak és sikeresnek is mondható, bár az elköltött 100 millió forint egy részét lehetett volna körültekintőbben is „eltapsoltatni”, remélhetőleg a szervezők tovább módosítanak majd a program szerkezetén.
Idén a zenei kínálat radikális lefaragásával egy utcaművészeti alfesztivált hoztak létre, a Zsolnay Street Artist – Utcaművészeti versenyt. Az erre jelentkező, előszűrt nemzetközi mezőny – spanyol, francia, magyar és argentin csapatok – oly mértékben vegyes minőségben teljesített, hogy a fesztivál ezen része szinte értékelhetetlen. Ha spontán módon jött volna létre egy-egy előadás, akkor az egy város gazdasági erejét, működőképességét dicsérte volna, de ezek a félamatőr produkciók szállásért, útiköltségért és étkezésért cserében jöttek versengeni a közönség kegyeiért.
A fesztivált Beck Zoli szólóestje zárta, a Pécsi Nemzeti Színház előtt állt egy szál gitárral. A furcsa fényekben ez a kicsit öniróniával áthatott, kicsit költői, kicsit vulgáris, öregedő rocksztár mindenféle mesterkéltséget nélkülöző estjén kapta meg a közönség azt, amire napok óta vágyott. A katarzist. Aztán éjfél után kihunytak a fények, véget ért a karnevál. Pécs visszaváltozott pár perc alatt vidéki várossá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
