Berki Artúr, az Ének iskolájának nyertese felnőtt a sikerhez. - A zakó alatt hófehér vasalt ing, hozzá illő díszzsebkendő és csokornyakkendő, tökéletes frizura. Férfias kézfogás, kedves mosoly, udvarias köszönés. Ez Berki Artúr, aki a héten ünnepelte 15. születésnapját, múlt vasárnap pedig megnyerte a TV2 az Ének iskolája című tehetségkutató műsor második évadát. Zenészcsalád sarja: a zene szeretetét és tehetségét édesapjától, a Váradi Roma Café zongoristájától és zongoratanárnő édesanyjától örökölte.
– Vasárnap esténként együtt elemezgettétek a műsort a családoddal?
– Az elmúlt két hónapban mindig közösen nézte a család a műsort. Eleinte zavarban voltam, furcsa volt látni, hallani magamat, de aztán megszoktam egy-két adás után. A szüleim inkább csak biztattak, néha adtak tanácsokat, de meghagyták Hajós tanár úrnak a munkát.
– Nem okozott irigységet, hogy a szüleid már régóta ismerték Hajós Andrást?
– Ez nem volt téma, én nem ismertem. Nem kivételezett velem.
– Mit tanultál a tanároktól?
– Leginkább az éneklésben fejlődtem. Önbizalmat tanultam és felszabadultságot. Már nem az van bennem, hogy jaj, mi van, ha nem sikerül, hanem jól érzem magam és ezt próbálom átadni a közönségnek.
– Mi volt a műsor legnehezebb pontja?
– Nem volt egy ilyen, az egész izgalmas és fárasztó volt, sokat dolgoztunk. Általában hétvégén és hétfőn voltak a forgatások, de időnként hétköznap is. Közben persze otthon is sokat kellett gyakorolni. Szívesen végigcsinálnám megint.
– Hogy jöttél ki a többi versenyzővel?
– Nagyon jól, nem volt semmi balhé vagy rivalizálás. A végén ajándékokat adtunk egymásnak és a tanároknak. Lucától kaptam kis plüssállatokat, az első naptól kezdve ő volt a legjobb barátom.
– Mi változik, hogy osztályelső lettél?
– Minél többet szeretnék tanulni, és most már tudom, hogy érdemes folytatnom az éneklést. Énekes-zongoristának készülök
– „Hétköznapi” foglalkozáson nem is gondolkozol?
– Nem tudom elképzelni magam másként. A szüleim nem akarták, hogy zenész legyek, de egy ideje már belátták, hogy ez az utam.
– Tanulnál külföldön is?
– Igen. Ősztől a Bartók Béla Konzervatórium dzsesszzongora szakára fogok járni, második évtől az éneklést is felveszem majd, aztán a Zeneakadémiára készülök, de azt már lehet, hogy Londonban végezném el. Angoltanulásra fordítom majd a megnyert pénzt, meg az énekórákra.
– Hogyan kezeled a negatív megjegyzéseket?
– Vannak, akik mást akartak győztesnek, de az nem baj, ha másnak szurkolnak, viszont, ha valaki családi dolgokba is belemegy, az már nem jó, azokra nem figyelek oda. A legtöbben gratulálnak és büszkék, például eljött a döntőre az osztályom, az osztályfőnök és az igazgatóhelyettes is, nagyon örültek, hogy nyertem.
– Vannak már igazi rajongóid a lányok körében?
– Sokan gratulálnak, írnak, de ilyenbe nem megyek bele, ez magánügy, és most amúgy is a családdal megyünk nyaralni, aztán a nyár második felében elkezdődik a tanulás, ősztől pedig az iskola.
– Ki a zenei példaképed?
– Apukámon kívül Brian McNight énekes és Oscar Peterson dzsesszzongorista.
– A korodbeliek, gondolom, nem őket hallgatják.
– Apukám mutatta meg őket még gyerekkoromban. Brian McNight a zenész barátaim között elég népszerű, mondjuk Bruno Mars is jó, őt biztosan mindenki ismeri.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
