Megesett, hogy háttérbeszélgetésen a saját borát kínálta, és ez olyan intim dolog, a saját nedű mégiscsak egy nyelet a házigazda lelkéből. Az is előfordult, hogy egy első világháborús filmet a nagypapája küszködéseivel konferált fel, nem rejtegetve érzelmeit. Úgyhogy szűkebb nyilvánosságbéli mozgásai alapján azt lehetett feltételezni, hogy a szerző odaadja magát az olvasónak – a „Körbejárni a hazát” című könyv első mondatai ezt is ígérik. De az ígéret nem teljesül.
Kurzuskönyv ez a javából, a személyes részletek/emlékek csak szolgálnak, hogy emberközelivé tegyék az eszmét. Persze megtudjuk, hogy a „sikálósban” szánkázott gyerekként, hogy az ország harmadát szülőföldjeként tartja számon, de ezek az önvallomások távolságtartóak, mintha beengedne a szobájába, de kedves tárgyait csak vitrinbe zárva, két lépés távolságról lehetne megtekinteni.
Az olvasónak úgy tűnhet, hogy a költőre, közíróra végképp ráült a politikus, és L. Simon László többé nem mesél, csak üzen. Most például azt, hogy kultúra – no meg hazaszeretet és honderű – über alles.
Csakhogy a hitvallást hitelteleníti az előélet. Nem az, hogy államtitkárként olcsó állami munkaerővel (értsd: rabokkal) műveltette a földjét, és nem is az, hogy a családi érdekeltség jótékony hatású meggymagokkal házalt – hiszen egy seftes is lehet kultúrhívő. A baj az, hogy ő segített médiaregulázóra írni a sajtótörvényt, és alaposan kivette a részét abból, hogy a várnegyed ne egy nemzet kulturális mementója legyen, hanem a hatalom apoteózisa.
Szóval bármennyire is citálhatja a könyvében Illyés Gyulát, idézheti Klebelsberg Kuno egykori kultuszminisztert (aki a tanyasiiskola-programmal elvitte a tudást a nép közé), nem kultúrát magasztal, hanem hatalmat propagál. Nem véletlen, hogy kötetével nem irodalmi-közéleti kiadó lepte meg a nyilvánosságot, hanem a rendszerideológus Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány.
És nem, nem törvényszerű, hogy egy politikus kurzuskönyvet írjon. Példának okáért Mikszáth Kálmán a Szabadelvű Párt (pedig kormányon volt) képviselőjeként sok-sok karcolatot publikált politikáról, de nem lett szekértoló, és egyéb műveiben sem szorult hatalmi kiadókra. Igaz, ő tudott írni.
(L. Simon László, Körbejárni a hazát, KKETTKK, 2017. 300 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!