Bertolt Brecht: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, k2 Színház–Stúdió K Színház
A két K-s színház (Stúdió K, k2 Színház) sajátos razglednicája a kirekesztés, megtorpedózott sajtószabadság, megfélemlítés képét mutatja nekünk a múltból, melyen keresztül egy erősen megzáposodott társadalom sejlik fel, amely épp a szakadék felé rohan.
Mindezt azonban Benkó Bence és Fábián Péter dramaturg-rendező páros humorral ellenpontozva a kabaréműfajba ülteti, a ’30-as évekbeli konferanszié Béke¦ László szövegeit híva segítségül elidegenítő effektként. A színészek is fehérre mázolt arccal jelennek meg, és ezzel nemcsak a kabaré világát idézik, de kiszolgáltatott bábokat is. Itt mindenkit egyformára torzít, maszkíroz a félelem.
Azt is látjuk, a diktatúra mindenkit sakkban tart – nincs kivétel, a kisember túlélni akar, a fentebb levő a pozícióját félti, így bárki könnyen besúgóvá tehető, s könnyen kifordul magából. A hatalmi gépezet beszippant, akárhogy kapálózunk, így vagy úgy áldozatokká válunk. Senki nem maradhat kívülálló. Erre rímel a nézők bevonása a játékba, hol egy szerződéskötéssel, hol egy megszólaltatással. A játék- és nézőtér itt nem is válik ketté. Asztalokhoz ültetik a nézők egy részét, a színészek meg olykor közénk ülnek.
A konferanszié (a nagyszerű Spilák Lajos) belépéskor szórakozásra buzdít, eszünk kikapcsolására, miközben tudjuk, ironizál, provokál, hiszen Brechtre ülünk be. És a provokációból nem fogynak ki. Ilyen már a felütés is vagy Horváth Szabolcs és Lovas Dániel zseniális abszurd kettőse, amelyben részeg pártkatonáik majomként ugrálnak és lövöldöznek. Egy akasztófajátékkal pedig jól prezentálják, ha belemegyünk a játékba, még ha ellenfélként is, óhatatlanul játszótársak, partnerek leszünk – a játék részesei, szabályainak elfogadói. Vígan s gyanútlanul sétálunk be a csapdába, s magunk dugjuk a fejünket a hurokba asszisztálva saját akasztásunkhoz. Éppígy magunk vágjuk észrevétlen sutba a tisztességet, s adjuk hóhérkézre.
Nagypál Gábor lázadója, Borsányi Dániel hithű katonája, Domokos Zsolt bírója, Piti Emőke zsidó felesége mind emlékezetes. Ám a játszók nemcsak ábrázolnak, végül személyes állásfoglalást is tesznek: letörlik arcukról a festéket, és immár civilként lépnek elénk. Lázadásra, aktivitásra buzdítanak „Nem”-kórus művük kel, mert vannak időszakok, amikor nem lehet csak tűrni és túlélni.
És még ha didaktikus is e vég, erő van benne, ami kicsit ránk is átragad. És megérezteti velünk, hogy a kollektív nemeknek igenis ereje van. Különben is, addig kell provokálni a közönséget, amíg az nem mozdul. Pláne, amikor úgy tűnik, már nem elég a szavazófülkében nemet mondani. Például a többség látszatával takaródzó és manipuláló propagandára. Mert a tömeg hangja hiába hangzik úgy, mintha a nép hangja lenne, nem az.
FOTÓ: SZEDŐ IVÁN
Brecht gigantikus tandrámájának 24 jelenetéből 10-et kiemelve a fasizálódó Németország hétköznapjaiból kapunk ízelítőt. Mementót. A Stúdió K és a k2 Színház ismét kooperál (a Bakfitty és a Mielőtt az éj leszáll után), és ismét turbóra járatja erőit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
