Képes magyar jazztörténet, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum
Gondolták volna, hogy a magyar dzsessz története másfél száz évre tehető?! A „kőkorszak” egyesek szerint 1853-tól eredeztethető, amikor Ira Aldridge színes bőrű színész fellépett a pesti Nemzeti Színházban, és A lakat című skót darabban a saját néger dalait is előadta. Már az 1920-as éveket írjuk, amikor a dzsesszmuzsikát valamivel szélesebb körben megismerte a magyar közönség – igaz, elsősorban talpalávaló, aláfestő zeneként tánctermekben, orfeumokban, zenés kávéházakban.
Az 1935 és ’60 közötti időszak a swing aranykora; e „stílustorzulást” a modern dzsessz rajongói természetesen mélységesen „elítélik”, holott még az USA-ban is ezt az irányzatot kedvelték a legtöbben, főleg a sweet swingváltozatát, lehetőleg egy-két tucat vonóshangszerrel, mindenekelőtt hegedűkkel „felvizezve”.
A relikviákban és lemezborítókban gazdag kiállítás a sárga irigység kiváló táptalaja! A fekete-fehér képek láttán lehet irigyelni a fotográfus Siklós Pétert, aki a műfaj nagyágyúinak átszellemült lényét fényképezhette koncert közben, Louis Armstrongtól Joe Murányin és Pege Aladáron át Vukán Györgyig. Meg azokat is, akiknek otthon a polcon lapul egy réges-régi bakelitlemez, amin az Amerikában befutott Bacsik Elek a világon először játszotta gitáron Paul Desmond Take Five-ját. Ezt ugyanis egy valamirevaló dzsesszimádónak kötelező ismerni. Miként ezt a tárlatot is.
A tárlat április 24-ig tekinthető meg,
ráadásképpen ingyenes kísérőprogramokkal örvendeztetik meg a műfaj szerelmeseit.
Április 14.: A Halper-Hendrix Experiment ad koncertet.
Április 21.: Simon Géza Gábor mutatja be Bacsik Elekről szóló monográfiáját és a Jazz Hungarikum CD-sorozat két újabb kiadványát.
Április 24.: Csík Gusztáv triója és Joan Faulkner amerikai énekesnő koncertje zárja a kiállítást.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!