Rózsás Lívia, kortárs képzőművészettel foglalkozó művészettörténész szerint a szamárlétrát mindenkinek végig kell járnia, a tehetség mellett a kitartás is fontos. Pályázatokon kell részt venni, ösztöndíjakat lehet elnyerni, folyamatosan fejlődni kell. A megfelelő képzettség mellett az sem mindegy, ki áll az alkotók mögé, milyen galéria fogadja be műveiket. Ha egy fiatalnak sikerül leszerződnie egy kereskedelmi galériához, elkezdhet „forogni” a neve, az pedig, ha nem is fél siker, de legalább valaminek a kezdete. Csoportos kiállítások, egyéni kiállítások, az a fontos, hogy minél több helyen és módon jelenjen meg a művész, és nem csak Magyarországon – tudtuk meg a szakértőtől. A galériák ugyanis, amellett, hogy kiállítják a képeket és aukciókat szerveznek, különböző művészeti vásárokra is viszik a művészek alkotásait, így azok (ha van rájuk igény) bekerülnek a nemzetközi köztudatba is. Egy műalkotás árát mindig a piac határozza meg. Ez sok mindentől függ, elsősorban az alkotó helyzetétől, ismertségétől, elismertségétől, attól, mennyire aktuális és befogadható, gyakorlatias szemmel: eladható az általa létrehozott műalkotás. A kereskedelmi vonal mellett vannak más lehetőségek is, melyeket a képzőművészek kihasználhatnak. Tanulmányaikat befejezve részt vehetnek artist-in residency programokban, melyeket sokszor galériákkal közösen, vagy saját kiállítótérrel rendelkező különböző művészeti szervezetek hirdetnek meg. Ezek tulajdonképpen ösztöndíjprogramok, ahol a koszt, a kvártély és a műterem adott, az alkotóknak pedig csak dolgozniuk kell, idegen környezetben létre kell hozniuk egy vagy több művet, amelyet kiállítanak ott helyben, vagy esetleg ott is kell hagyniuk. Magyarországon is több lehetőség van ilyen típusú munkára, de rengeteg fiatal képzőművész megy tetoválónak, karikatúrarajzolónak, vagy egyéb, művészethez közeli foglalkozást választ magának. Ma Magyarországon meg lehet élni képzőművészetből, ehhez azonban nagyon sok munka kell, illetve fontos, hogy a művész jól tudja magát eladni, meglássa az adott helyzetekben rejlő lehetőségeket és tudja azokat megfelelően hasznosítani is. Emellett nagy hangsúlyt kell fektetni a folyamatos továbbképzésre is, és természetesen a tehetség sem elhanyagolható.

Rontó Lili grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett. Kiállításai láthatóak voltak többek közt az V. Országos Groteszk képző-, iparművészeti és fotópályázat kiállításán, a prágai Magyar Intézetben és a budapesti szórakozóhely, a Sirály galériájában is. Véleménye szerint, ha valaki rendszeresen dolgozik és kiállít, előtérbe kerülhet, keresetté válhat. Az elismertség azonban könnyen azt vonhatja maga után, hogy a közönség ezután mindig ugyanazt, az általa megszokott munkát várja az alkotótól. Ha a művész elismert szeretne maradni, el kell döntenie, hogy kiszolgálja-e az érdeklődőket, avagy sem. Ez egy saját döntés, ha mégis új utakat választ, tudnia kell, hogy döntéseit nem feltétlen fogadja ováció. Rontó Lili szerint pusztán képzőművészetből nem nagyon lehet megélni. „Én illusztrálok, most épp az Akadémia Kiadónak. Ezek alkalmi munkák. Állandó biztos megélhetés ebben a szakmában nem várható. Ezenkívül rajzórákat is tartok otthon, még ez a legkiszámíthatóbb kereset, és szeretem is.” Számára fontos, kihez kerülnek a képei. Általában kiállítások után találják meg az érdeklődők. Mivel képeit nem galériákon keresztül értékesíti, a szakmában dolgozó ismerősök véleményét kéri ki, és az átlagot veszi alapul. A grafikusművész azt vallja, rajzolni mindenki megtanítható, az hogy ezzel a tudással mit kezd, már az ő felelőssége.

A Colorfools nevű formáció a graffiti módszereivel és eszközeivel készít nagyméretű falfestményeket, dekorációkat. A társaság egyik graffitise, Kirsch Ádám szerint az általuk használt technika vizuális világunk egyik meghatározó elemévé vált, az utóbbi tíz évben a graffiti stíluselemei az élet minden területére beférkőztek. Elismertsége változó, hiszen sokak a rongálással azonosítják a graffitit, főleg, hogy idén januártól akár egy év szabadságvesztéssel is sújtható a falfirkálás, az okozott kár nagyságától függetlenül. A Colorfools megrendelői a skála teljes spektrumán mozognak. Dolgoztak már graffiti rajongóknak, magánszemélyeknek, iskoláknak, szórakozóhelyeknek, multiknak és önkormányzatoknak is. Kirsch szerint annak ellenére, hogy a graffiti e formájára van kereslet, nem egyszerű itthon befutni. Ezt kiválóan mutatja, hogy míg a Colorfools négyezer forintért fest egy négyzetmétert, addig osztrák barátaik Budapesttől pár száz kilométerre ugyanezért a munkáért száz eurót is elkérnek. A másik példa, hogy a bécsi ismerősök csak saját stílusban alkotnak. A Colorfoolsnak ezzel szemben a rajzfilmek egyszerű világától a fotorealisztikus ábrázoláson át a logó-festésig mindent produkálni kell, hogy elegendő megrendelése legyen. Hab a tortán, hogy a graffitivásznakat itthon gyakorlatilag lehetetlen eladni.

Kirsch hisz benne, hogy meg lehet élni a művészetnek ebből az irányzatából, bár keresete nagy része neki sem a graffitiből, hanem grafikai munkákból jön össze. Számos szobrász, festő, fotós ismerőse van. Közös tapasztalatuk, hogy a képzőművészetből ma csak akkor lehet itthon megélni, ha az alkotók kommerciá¬lis munkákat is vállalnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!