Figurák neme - Portréi súrolják a gúnyrajz kategóriáját, helyenként pedig – aránytalanságai és eltúlzottságai miatt – gyerekrajzra emlékeztetnek. Picasso száz alkotása – festmények, szobrok, grafikák, fotók, filmek – látható az eddigi legnagyobb magyarországi kiállításán.
A kiállított művek többsége a Musée National Picasso-Paris ötezres gyűjteményéből érkezett, de jeruzsálemi, bázeli, moszkvai és stuttgarti múzeum is kölcsönzött festményeket a budapesti tárlatnak. Középpontban az emberi alak megformálásának folyamatos változása áll.
A tárlat első részében kapott helyet a 14 éves korában festett Mezítlábas lányka, valamint a kék és a rózsaszín korszakának költőit, művészeit ábrázoló portréi. („Költő vagyok, elfajzott költő”, mondta magáról.) Az alakok testrészei összecserélve, hol felnagyítva vagy éppen lekicsinyítve – időnként keresgélni kell magát a figurát is. Kubista korszakában aztán még „felismerhetetlenebbé” válik az emberi test. Majd újra a klasszikusabb vonalvezetést választja aktjain: a táncosok és a balett világa ihleti a II. világháború előtt. A háború megviselte Picassót is, nem tudta fűteni műtermét, s bár pacifista volt, harci helyzetben lévő alakokat is a vászonra vetett. A háború után a szexualitás még erősebben jelenik meg és jóval több színt használ. Nő alakjai hol férfias izomzatúak, hol egy vonallal rajzoltak, ám sokszor a figurák neme sem egyértelmű.
A különböző műtermeiben róla készített werkfotókon, úgy tűnik, mintha a mester arca idővel a festményeihez hasonulna: két erős ránc az arcán, nagy szemek, elálló fülek, kopasz fej, akár egy kedves mesefigura.
Kedvencem egy videoklip, amelyen vászon helyett üveglapra fest, egy kamera a túloldalról figyeli a mű elkészültét. Látjuk, ahogy Picasso gyermeki könnyedséggel dobálja az egyszerű vonalakat, amikből pikkpakk egy nőalak rajzolódik ki. Arcán pedig felhőtlen lesz az öröm, amikor a kész alkotás mellei közül ránk mosolyog.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!