Miközben Fliegauf Bence Csak a szél című, a romagyilkosságokról szóló nagyjátékfilmje Ezüstmedve díjat nyert Berlinben, a köztévé leadta Pesty László riportfilmjét, amelyet több civil szervezet romaellenes propagandafilmnek tart. A tettesek még mindig nem nyerték el méltó büntetésüket, az ország próbálja feldolgozni a történteket. Segítséget ehhez a művészet adhat.
„Érezhetően elkomorultak a festmények és újra előtérbe került a roma holokauszt témája” – mondja Kőszegi Edit dokumentumfilm-rendező, aki belvárosi lakásában rendezte be a KuglerArt Szalont, hogy legyen egy hely, ahol a roma származású képző- és iparművészek művei helyet kaphatnak. Míg Kalányos Gyöngyi elmúlt években született képein a népirtás jelenetei elevenednek meg, Bogdán János Amigo (kis kép) kartonlapjain fenyegető sötét árnyak sorakoznak. A manapság az egyik legizgalmasabb roma festőnek tartott Oláh Mara (nagy kép) képregényszerű alkotásai közül több reflektál a gyalázatos eseményekre, egyiken saját hátsó felét jeleníti meg, üzenve a gyilkosoknak és az őket mentegetőknek.
Bódi Kata festménye jóval direktebben és a klasszikus cigány képzőművészeti eszközeivel jeleníti meg a fájdalmat az Apa és fia című festményén, amely a ravatalon fekvő halottakat és a gyászolókat ábrázolja, a kép azóta bekerült a Cigányfestészet 1969–2009 gyűjteménybe.
Az egyik legismertebb képzőművészeti feldolgozás Váradi Gábor A kislétai áldozatok emlékére című freskója, amelyet egy bódvalenkei ház falára festett. „A félelmet festettem meg, amiben látható a remény, a krisztusi szeretet és a halál. Utóbbinál egy sast használtam szimbólumnak, ami elragad egy családanyát. Azért választottam ezt a témát, mert egy művésznek harcolnia kell az igazságtalanság, az élet borzalmai ellen” – nyilatkozott a hvg.hu-nak a festő.
Számos – csak a Nemzeti Színház pályázatára 29 beküldött – dráma próbálja feldolgozni az etnikai indíttatású sorozatgyilkosságot és az országban meglévő cigányellenes közhangulatot.
Kőszegi Edit ezek közül KoMa Társulat Az utolsó roma – Egy utolsó cigány című produkcióját emeli ki, mint „vérfagyasztó, fantasztikus, eszelős” színházi eseményt. Az egész épületet „belakó” előadás egy kiállításon vezeti végig (szó szerint) a nézőket, 2193-at írunk, egy cigány maradt, a 2000-es évek elején történt romagyilkosságok – úgy sejthetjük – indították el azt a folyamatot, amelynek végeredményeként „sikerült” eltüntetni a cigányokat az országból, már csak múzeumi emlékek tanúskodnak egykori jelenlétükről. Az utolsó roma ravatala körül a társulat tagjai megvendégelik az addigra nyelni sem tudó nézőket…
A fenti előadás, amelyet Kovács Kristóf rendező jegyez, nem aratott osztatlan sikert, a kritikusok közül sokan az „olcsó megoldásokat” és a „hatásvadászatot” rótták fel neki. Szintén megosztó, bár jóval nagyobb nyilvánosságot kapott darab a Katona József Színház Cigányok című előadása, amelyet Tersánszky Józsi Jenő darabjából Grecsó Krisztián frissített. Az előadás első fele Tersánszky vidám népszínműve, amelyet egy puskalövés választ el Grecsó modern tragédiájától, a szerelmi történet a jelenben folytatódik, a közelmúlt eseményei írják tovább a történetet. Sokan felemás, félkész darabnak tartják, bár fontosságát kevesen vitatják. A romák közül többen csalódottan nyilatkoztak az előadásról, úgy érezték, hogy rájuk nézve méltatlan a feldolgozás.
A legszélesebb körben tetszést aratott és sok szempontból újszerű darab, a PanoDráma Szóról Szóra című dokumentumszínháza. A társulat tagjai Lengyel Anna dramaturg vezetésével az úgynevezett verbatim módszerrel dolgoztak, 60 órányi hang- és képanyagot készítettek, megszólaltatták az áldozatok hozzátartozóit, tanúkat, járókelőket, és a felvett anyagokat transzformálták előadássá.
Hátborzongató, ahogy a meggyilkolt Robika nagyapjának keserű szavai Urbanovits Kriszta színésznő hangján megelevenednek. „Nem játsszuk el őket, hanem megpróbáljuk megidézni” – nyilatkozta a színésznő egy tévéinterjúban.
Társadalomformáló szerepük miatt kiemelten fontosak az előadások közül az ifjúsági darabok, amilyen a Tollfosztás vagy az Európai történet. Az előbbi Balogh Rodrigó ENSZ-díjas színházrendező, Junior Prima-díjas oktató darabja, aki hátrányos helyzetű gyerekekkel játszatta el a művet. „A színdarab négy cigány és egy nem cigány fiatal napját követi végig, akik hátrányos helyzetű gyerekeknek rendezett nyári táborból szöknek, és haza akarnak jutni. Számos viszontagságon keresztül megismerik egymást és a felnőttek világának sötét oldalait” – szól az ismertető. Benedek Judit pedig a svéd Robert Jelinek darabjához nyúlt, amely egy roma fiú és egy nem roma lány szerelmi tragédiáját meséli el. Mindkét darab gyerekhalálokkal végződik, a sorozatgyilkosságok legkevésbé feldolgozható momentumát, az ötéves Robika kivégzését felidézve még akkor is, ha a történetek máshonnan indulnak. A végeredmény és a mögöttes tartalom ugyanaz.
Számos egyéb irodalmi műfajban születtek feldolgozásai a gyilkosságoknak, az egyik legmegrázóbb Jónás Tamás roma származású költő Memento Tatárszentgyörgy című meséje, amelyben a falu céllövöldéjéből egy hatéves cigány kisfiú játék puskájával eltalálja/megszabadítja a műanyag sárkányt, a fődíjat, amelyet a polgármester saját puskájával sem talál el. Vadászok (köztük a polgármester) és rendőrök erednek a sárkány és a menekülő kisfiú nyomába. Az apa a sárkánytól meg tudja védeni kisfiát, a fegyveresektől nem.
„A lövésre emelt fegyver most dördül el. Nem a sárkányt találja el, nem is András apját, hanem a védtelen, egyre közeledő kisfiú mellkasát, aki élettelenül csuklik össze. Aztán fordul a cső, és a sárkány mellett álló apát veszik célba, aki látván, hogy megölték a fiát, a gyilkosokra támad, fegyvertelenül rohan feléjük. Megint eldörren egy lövés, és András apja is élettelenül esik össze. Eldörren egy harmadik lövés is, az csak úgy, találomra, a jobb oldali házra, pedig a sárkány a bal oldali házhoz áll közelebb.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
