Ha egyszer végre van is pénz magyar filmre, azt sem biztos, hogy a legjobb produkcióra adják. A Ki/Be Tawaretből csodák csodájára 16 kópia készült, és még a plázamozik is műsorra tűzték.
Ezzel szemben Elek Judit erős és emlékezetes filmjéből, a Visszatérés – Retrace-ből egy árva digitális kópiát bírtak csináltatni, melyet a díszbemutatón kívül talán le sem vetítettek. A plázák vásznának négyzetméterárát esélyük sem volt kifizetni. A Pál Adriennt, mely Fipresci-díjat nyert Cannes-ban, egy álló évig nem tudták itthon bemutatni. Nem sajnálom a pénzt senkitől, csak hüledezem a számlán, mint német turista a pesti sztriptízbárban.
Alapvető hiány a jó forgatókönyv. A Ki/Be Tawaret társírója Karafiáth Orsolya volt, ez utólag sok mindent megmagyaráz. A hányatott (érzelmi) életű bölcsészlány főszereplő, Fruzsi (Kerekes Vica) egyik albérletből a másikba piruettezik macskástól, kétméteres bölcsészsállal, óriás Túró Rudi-táskával, tucatnyi textilszatyorral (jó, hogy nem tarisznyával) a nyakában. A bohém lélek és külső ellenére szeretne femme fatale-nak tűnni, rikító vörösre mázolja ajkait és dívásan illegeti magát kiskalapban. Művészi ambíciói túlzottak, inkább különc, mint tehetség. A „vérhóhérról” kántál egy punkzenekarban, és iszonyú rádiós kultúrműsort vezet. Álarcos igazságosztóként merényletet tervez unalmas tanárai ellen, és flörtöl a volt-van pasija apjával. Csak épp verset nem ír, mint a celeb-költőnő.
Kár, hogy nem sikerült igazán szerethetőre, sem szórakoztatóan groteszkre gyúrni a figurát. Kerekes Vica – aki megkapta a Filmszemlén a legjobb színésznő díját – sokat javít ezen. Minden szépség, vagányság és fiatalság a filmben az ő lelkéből sugárzik. Azt is megbocsátjuk neki, ha néha hamiskásan hangsúlyoz. Legalább nem erőltetett, mint a fiúját játszó Ötvös András és a mellékszereplők többsége, akiket az sem ment, hogy a szövegük is sántikál. Hirtling István még így is eltalálta a kéjenc docens, Gál Natália pedig a viccesen megszállott rendőrnő karakterét. Schlanger András kimondottan szimpatikus, mint a joviális nőgyógyász, civilben jazzszaxis és terézvárosi Casanova, Sugár doktor. Csodás módon termékennyé válnak keze alatt a meddő páciensek. Bár ő a gyógyvízre esküszik, nekem Kundera Búcsúkeringője is eszembe jutott…
A korosodó (elvált) agglegény és a szinte még tini lány között bimbózó Lolita-történet lehetett volna izgalmasabb, végtére is ezért jön a képen ki-be Tawaret, az újjászületést, a változás lehetőségét is szimbolizáló egyiptomi vízilóistenség, amely vitán felül kedves jelkép. Sugár doki emlékeztet is egy elégedett kis vízilóra, ahogy dagonyázik a fürdőkádban. De nem rossz pasi, a fiánál pedig jóval bölcsebb, érzékenyebb, kellemesebb ember. Miért nem őt választja akkor Fruzsi? Inkább Sugár szalasztja el az utolsó lehetőséget. Talán már az illúzió is elég volt, hogy lehetne közöttük valami. Vagy elkerülték egymást, hiszen Sugár már visszafelé számolja a napokat.
Mégis inkább A torinói lovat kellett volna megnéznem, morogtam, de pár nap elteltével egészen megszépült bennem a film. Abban bezzeg még cuki Tawaret sincs, különben A torinói víziló lenne a címe, és néznének nagyokat Tarr Bélára Cannes-ban.
(Forgalmazza a CineReal Kft.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
