Spielberg rég készített ilyen remek filmet, mint a Lincoln. Az Egyesült Államok 16. elnöke életének utolsó hónapját bemutató dráma egy legendás államférfi markáns és megkapó portréja, Daniel Day-Lewis Oscar-várományos alakításában.
Mikor a felütésben a közkatonák szó szerint szavalni kezdik egyik beszédét, már megsejtjük, milyen kivételes személyiség lehetett Abraham Lincoln. A hórihorgas, mindenki fölé magasodó elnökért rajongott a nép, politikai ellenfelei és vetélytársai pedig tisztelték és félték. Csak Mrs. Lincoln (Sally Field) és a legidősebb fia (Joseph Gordon-Levitt) merte bátran kritizálni őt, hiszen számukra elsősorban férj és apa volt, akinek figyelméért egy országgal versengtek. A magánéletben még nehezebb lehetett elviselni a rigorózus, végletesen lelkiismeretes, briliáns elemző elméjű, ám csak a munkájának élő férfit, aki szerette tanulságos anekdotákkal és bölcs idézetekkel elütni a drámai helyzetek élét.
Azt mondják, az elnökök korán öregszenek, egy terminus akár tíz évet is adhat biológiai korukhoz. Lincoln is 55 helyett 65-nek nézett ki, mikor újraválasztása utáni második ciklusát kezdte 1864-ben, a véresen dúló északdéli polgárháború béklyójában. Meggyőződése volt, hogy még a békekötésnél is fontosabb a rabszolgaságot eltörlő 13. alkotmánymódosítás megszavazása. Mert mit ér a százezres emberáldozat, ha a déli államok továbbra is a rabszolgák verítékéből hizlalják gazdagságukat? De nem a délieket kellett meggyőznie, hogy fogadják el a módosítást, hanem az ellenzékben lévő demokrata párt ingadozó tagjait, valamint a konzervatív republikánusokat, akik (joggal) tartottak attól, hogy a rabszolgaság eltörlése csupán az első lépés, és idővel szavazati jogot kaphatnak a színes bőrűek, valamennyi bevándorló, sőt még a nők is.
Bár öt évvel később, 1870-től már szavazhattak a feketék (azaz a fekete férfiak), csak egy 1965-ös törvénnyel sikerült elérni, hogy egyes államok ne köthessék eme jogukat például műveltségi tesztekhez, többségüket ily módon kizárva a választásokból. Ennek fényében Lincoln száz évvel korábbi politikai sikere lenyűgöző eredmény. Ám a film egyáltalán nem idealizálja a történelmet: szavazatokat kellett vásárolni, háttéralkukat kötni, és hazudni a valódi célokról, hogy egy hajszállal átmenjen a módosítás. Ezeket a politikai játszmákat Spielberg olyan frissességgel mutatja be, mintha Az elnök emberei sorozatot néznénk száz évvel korábbi környezetben.
Látszik, hogy Day-Lewis beleszeretett a szerepébe, akárcsak a szintén Oscar-esélyes Tommy Lee Jones és Sally Field. Könnyed játékuk ellensúlyozza Tony Kushner kissé tömény forgatókönyvét, de makulátlan valamennyi jelmez, díszlet és Janusz Kaminski fényképezése is. Az összesen 12 Oscar-díjra jelölt film olyan precíz mestermunka, mint egy míves zenélő doboz.
Bár utólag egy mondatot nem tudnék idézni a penge szópárbajokból, most is látom magam előtt, ahogy az elnök ölében a kisfiával mesekönyvet olvas, miközben a Fehér Házzal szomszédos Capitoliumban történelem íródik. Ebben a finom és megkapó humánumban utolérhetetlen Spielberg, mikor olyan kivételes történelmi ihletésű filmeket alkot, mint a Schindler listája, a Ryan közlegény megmentése, vagy most a Lincoln.
(Forgalmazza az InterCom)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!