Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin bakancslistáján szerepelhetett, hogy csináljanak egy (talán utolsó) közös filmet – így készülhetett a Született gengszterek című vígjáték. Az már kevésbé számított, hogy tehetségükhöz és személyes varázsukhoz méltó forgatókönyvet is válasszanak. Tán ennyire tragikus a helyzet Hollywoodban a hetvenen felüli sztárok számára, hogy már a jutalomjáték se a régi?
A törvényen kívüli virtus egy életre szól, csak a veterán mackósok már nem ékszerboltot, hanem patikát rabolnak ki, és kokain helyet porított vérnyomáscsökkentőt szippantanak a sikeres meló után. Val (Al Pacino) úgy ünnepli szabadulását a börtönből, mintha ez lenne élete utolsó napja. Talán valóban az is, mivel egykori bűntársa, egyben legjobb barátja, Doc (Christopher Walken) azt a feladatot kapja, hogy nyírja ki őt, amiért tűzharcban lelőtte a maffiafőnök egy szem fiát. Val is tudja, hogy hiába ült már ezért 28 évet, az utca törvényei szerint is fizetnie kell. Nincs vesztenivalója, így bevesz két marék kék pirulát, hogy még utoljára csapjon egy görbe estét. Együtt elkötnek egy dögös sportkocsit, megszöktetik az elfekvőből a harmadik havert, Hirscht (Alan Arkin), és őrült ámokfutásba kezdenek, hogy egyetlen éjszaka alatt valóra váltsák az utolsó kívánságaikat. Közben a régi szép napokról adomáznak, és zsémbesen morognak azon, mennyivel vacakabb lett mostanra a világ.
Míg Val valószínűleg már fiatalon is elviselhetetlen, nagyszájú pojáca volt, a szófukar Doc a mellkasig felhúzott nadrágjával, átgombolós szürkéskék nagypapaöltönyében, az ezüst nyakkendőtűjével igazi régi vágású úriember, huszonéveseket lepipáló vagánysággal és belső tartással. Még elragadóbb Hirsch: miután kihúzta az édes hármast a listájáról – és alig tudja lehámozni magáról a fiatal, gyönyörű nőket –, lelkifurdalása támad, mert 40 éve hűséges két éve elhunyt feleségéhez. Al Pacino ugyan nem komikus színészként lett legenda, és nem is ez a műfajban az eddigi legjobb alakítása, de Arkin és Walker szerényen alá játszanak, így végig ő viheti a főszólamot. Lucy Punch pedig szédületes, mint az öregurak által többször is felkeresett családias bordélyház csodabogár madame-ja.
Az Oscar-díjas Helen Mirren fejtette ki nemrég, mennyire örül, hogy végre több film készül (például a Keleti nyugalom – Marigold Hotel, vagy a Dustin Hoffman által rendezett Kvartett) a legidősebb, eddig méltatlanul elhanyagolt közönségnek. Valóban, a filmipar (különösen Hollywood) a fiatalság megszállottja. Ma már a színészek békében sem öregedhetnek: az 57 éves Bruce Willisnek még az ablakon kell kiugrálnia, akárcsak az 50 éves Tom Cruise-nak. Mit szóljanak a mai hetvenesek? Az ő rajongóik biztos más szemmel fogják nézni a Született gengszterek akciójeleneteit, jobban veszik generációjuk poénjait és kikacsintásait is, de az eredetiséget ők is hiányolni fogják. Kicsit több igazi párbeszéd és kevesebb Viagra-vicc kellett volna, bár már Dustin Hoffmantól is tudjuk: „70 fölött a szex olyan, mintha dákó helyett egy kötéllel próbálnánk meg biliárdozni”.
(Forgalmazza az ADS Service Kft.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!