Az Isten városa rendezőjének és a Frost/Nixon forgatókönyvírójának 360 című filmje épp olyan, mint William Turner Gőzhajó a hóviharban című festménye.
Könnyű lesöpörni – a külföldi kritikusok nagy része ezt tette –, ha nem látjuk benne az alakokat, a történetet, csak a „homályos maszatolást”. Nem is a tömegek megnyerésére készült – főként a BBC és az ORF pénzéből –, pedig bárkiről, bárkinek szólhat. Legyünk bármilyen nemzetiségűek, vallásúak, korúak és neműek, a hűség-hűtlenség dilemma mindannyiunkat utolér, és sorsfordító lehet, hogyan válaszolunk rá.
Persze minden döntésünk, még a „nem cselekvés” is befolyásolja életünk irányát, és jelentéktelennek vélt apróságok is óriási fordulatokat idézhetnek elő, akár a pillangóhatás. Ezt látjuk, miközben a tucatnyi, állandó mozgásban lévő szereplővel bejárjuk a fél világot, Bécstől Berlinen, Párizson, Londonon, Denveren át az arizonai Phoenixig, majd egy teljes kört (a címben megelőlegezett 360 fokos fordulatot) leírva visszatérünk a kezdetekhez.
A kamera, mint egy pásztázó tekintet, egyik szereplőtől sodor bennünket a másikig. A figurák olyan finom szálakkal kapcsolódnak egymáshoz, és annyira légies a történetszövés, hogy az az érzésünk támad, mintha minden esetleges lenne: csupán véletleneken múlik, ki mellett megyünk el, és kibe botlunk bele. Ám szép lassan kiemelik a perspektívát a történet szintjéről, és amint kellő távolságból látjuk a mozaikdarabkákat, kirajzolódnak a kapcsolódási pontok, az életenként ismétlődő minták.
Vannak megcsalók és megcsaltak, akad, aki egyszerre mindkettő, és van a kapcsolatban támadt rést betöltő harmadik (negyedik, és így tovább). A szerepek egy viszonyon belül is többször cserélődhetnek, mindenkinek lehetősége nyílik valamennyit „kipróbálni”. Az is megküzd a csábítás démonával, aki végül kihagyja az alkalmat.
A filmből úgy tűnik, a legtöbben olyannyira esendőek vagyunk, hogy csak a megfelelő személyen, helyen és alkalmon múlik, épp hogyan döntünk.
Fernando Meirelles ragyogó társulatot verbuvált: hibátlanul játszik Sir Anthony Hopkins, Rachel Weisz és Jude Law, a német Moritz Bleibtreu, az amerikai Ben Foster, a francia Jamel Debbouze és a kelet-európai „vendégmunkásokat” (szlovák callgirlt, orosz gengsztert) alakító mellékszereplők is. Ahogy lassan bezárul a kör, minden személyes történetnek megkapjuk a jóformán pillanatfelvételnyi befejezését. Csak részben látjuk beigazolódni, hogy a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket. Még ez is épp olyan, mint maga az élet: nem mindig mindenki azt kapja, amit (szerintünk) érdemel.
(Forgalmazza a Vertigo Média Kft.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!