Míg Woody Allen úgy öregszik, hogy a Bűn és bűnhődést olvasgatja, és egyre több erkölcsi leckét csomagol filmjeibe, Pedro Almodóvar talán kabarét néz a tévében, hogy már csak szórakoztatni akar. Legújabb filmje, a Szeretők, utazók olyan, mint az Őrült nők ketrecének kortárs spanyol filmváltozata: főként homoszexuális sztereotípiákra építő, irracionális és vulgáris szexkomédia.

 

Bár a forgatókönyv vállaltan csak egy bohózat, tele logikai bukfencekkel, ez egy kényszerleszállásra készülő utasszállító repülőgép történetében szinte fel sem tűnik. Ideális a helyzet ahhoz, hogy valamennyi szereplő felidézze és átgondolja az életét, és megtegye, amit már rég kellett volna: például felhívja a gyerekét, akivel évek óta nem beszél, nyíltan felvállalja a homoszexualitását vagy elveszítse a szüzességét. Akár egy revübe csomagolt danse macabre-ban, a stewardok diszkószámokat adnak elő az első osztály meszkalinos koktéloktól felajzott utasainak, a turistaosztály nyugtatóktól kiütve fetreng, a pilóták pedig tequiláznak és franciáznak, miközben Toledo fölött körözve a leszállási engedélyre várnak és kieresztik a tankból a fölösleges kerozint.

A legtöbb színészt ismerjük már valamelyik korábbi Almodóvar-filmből. A három frivol légi kísérő közül Joserra (Javier Cámara) a legnagyobb díva, míg Ulloa (Raúl Arévalo) igazi junkie. Kész droglabort hozott az útra, de azért elkél még az egyik utas végbelében elrejtett kapszulákból kinyert meszkalin is. Folyton cukkolják a mélyen vallásos és mimóza Fajast (Carlos Areces), és a párbeszédekből kiderül, hogy már nagyjából mindenki volt mindenkivel a személyzetből. Az utasok sem kispályások, van köztük aggszűz médium (Lola Dueñas), idősödő hivatásos domina (Cecilia Roth), mexikói bérgyilkos (José María Yazpik), csapodár szappanopera-színész (Guillermo Toledo) és szökésben lévő sikkasztó bankvezér is (José Luis Torrijo). Picurka epizódszerepekben beugrott még Antonio Banderas, Penélope Cruz és Paz Vega, így valóságos Almodóvar all stars-gálát látunk.

Akárcsak a mester Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmjében, a szűk térbe összezárt szélsőséges figurák itt is szinte maguk írják a történetet, melynek dinamikáját a köztük kialakuló konfliktusok és nagy kibékülések váltakozása adja. Noha a Szeretők, utazók nem sikerült ennyire frenetikusan, ez nem azon múlott, hogy ne lettek volna elég eredetiek a kitalált karakterek, vagy ne brillíroznának egytől egyig a remek színészek. Bár a pellengérezésből demokratikusan kijut mindenkinek – melegeknek, heteróknak, hívőknek, üzletembereknek, politikusoknak, még a spanyol királyi családnak is –, éppen ez a sok kiszólás az, amitől nem szórakozhatunk zavartalanul azon, ahogy a sok csodabogár viselkedik a lehetetlen helyzetben. Akárcsak az utasszállítóból a kerozin, a végére el is fogy a filmből a felhajtóerő, és talán még az emléke is eltűnik a mindent beborító tűzoltóhabban.

(Forgalmazza a Budapest Film)

Címkék: kritika, filmvilág

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!