Már tudjuk: Tom Cruise-t klónozták. Ötvenévesen pont úgy néz ki, mint a Top Gunban. A Feledés című sci-fiből pedig az is kiderül, hogy ő a minden szempontból tökéletes emberpéldány. Nem csoda, hogy a földönkívüliek is őt választják eszközül a bolygó teljes kiszipolyozásához. Csakhogy azzal nem számolnak, hogy eszményi hősként mégiscsak fontosabb neki a világ megmentése, mint a rábízott küldetés.

 

A történet a nem is túl távoli jövőben, 2077-ben játszódik. A Holdat elpusztította egy rejtélyes gonosz, kataklizmát idézve elő ezzel a Földön. A nagyrészt pusztasággá vált bolygón már csak az utóvéd tartózkodik, akik karbantartják és javítják a vízkészleteket kiszivattyúzó gigantikus kutakat őrző drónokat. Eddig nem korszakos ötlet, már a gyerekeknek is készült hasonló témájú animáció, a Wall-E. Mi csak a „szerelő” Jacket (Tom Cruise) és navigációs tisztjét, egyben szeretőjét, Vikát (Andrea Riseborough) ismerjük meg. Állítólag vannak még többen is, legalábbis ők ezt hiszik. Maga a cselekmény is arra épül, mit hisznek, és ebből mi igaz. A film a Mátrixszal és az Emlékmással is mutat párhuzamot: az igazság itt is a főhős tudatában van elrejtve, méghozzá programozott feledés által, amire a cím is utal.

A Feledés felemás érzéseket ébreszt: egyrészről hihetetlenül látványos, művészi igényességgel fényképezett, sajátos hangulatú sci-fi. Csakhogy miután kigyönyörködtük magunkat, úgy az első óra múltán egyre éhesebben várnánk, hogy történjen már végre valami. A szórványos, majd egyre sűrűsödő drón-ember párharcok alig-alig emelik meg az adrenalinszintünket, és lassacskán a színészek is beleszürkülnek a kékes-fehéres hangulatba. Morgan Freeman és Nikolai Coster-Waldau fekete jelmezükben percekre még ki tudnak tűnni, de ők sem tudják felrázni a filmet a „deltaálomból”.

Mivel a forgatókönyv minden, csak nem szószátyár, a két hosszú óra alatt legalább van időnk önerőből összerakni a képet, de még így is rengeteg kérdés maradhat bennünk. Például hogy mi a csudának kellhet a víz a földönkívüli gépeknek? És honnan ismerjük meg a férjünket a több száz, de lehet, hogy több ezer klón közül? Ez lenne az „igaz szerelem”, vagy épp elég, ha „van másik?!”

(Forgalmazza a UIP-Duna Film)

Címkék: filmkritika, filmvilág

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!