Végre egy elbűvölő és tartalmas családi film, amelyen egyaránt jól szórakozhatnak a legkisebbek, az apák és anyák, de még a nagyszülők is.

 

A DreamWorks animációs óriástól már megszoktuk, hogy nagyüzemben állítják elő a technikai bravúroktól súlyos, ámde nem túl velős meséket, mint a Madagaszkár- folytatások, a Kung-Fu Panda, a Túl a sövényen, a Megaagy és társaik. Időnként azonban ráharapnak egy-egy eredeti ötletre is, mint az Így neveld a sárkányodat vagy az első Shrek esetében. Épp ilyen kellemes meglepetés a Croodék, amely idővel biztosan bekerül majd az otthoni meserepertoárba is. Bár a történet a kőkorszakban játszódik, a Flintstone család eszünkbe sem jutna róla, a Drágám, a kölykök összementek! című családi filmklasszikus annál inkább. Croodék igazi előemberek, barlangban laknak, gyűjtögetnek és vadásznak, vagyis leginkább halálra váltan menekülnek a vadállatok elől. A figurák nem kimondottan szépek – és nem csak azért, mert erős homlokkal rendelkeznek –, de bájosak. Könnyen lehet velük azonosulni, hiszen az apa, anya, gyerekek és a nagyi alkotta család akár a sajátunk is lehetne.

A legidősebb lány, Eep eleven, izgága tini, akit a „barlangfogság” sem tarthat vissza attól, hogy felfedezőútra induljon a veszélyes éjszakába. Apja, Grug nem egyszerűen túlféltő szülő, meggyőződése, hogy csakis az óvatosság tarthatja őket életben: „soha ne felejts el félni” – mantrázza lányának. Csakhogy Eep a tilosban járva találkozik az „ősfiú” Guyjal, aki viszont új felfedezéseinek köszönheti, hogy magányosan, horda nélkül is életben maradhatott a könyörtelen kőkorszaki világban. Guy figyelmezteti, hogy közeleg a „világvége”, és csakugyan megnyílik alattuk a föld, a barlang pedig beomlik, így a család Guyjal kiegészülve elindul új otthont és biztonságos menedéket keresni.

A kalandos út alatt az apa és az első udvarló nem csak Eep kegyeiért rivalizálnak, a két ellentétes életfelfogás – avagy a két generáció – is harcol egymással. Végül kölcsönösen belátják, hogy bár alapvetően fontos az óvatosság, a túléléshez legalább ilyen jól jön a bátorság és a találékonyság is.

Izgalmas akciójeleneteket látunk, ahogy az elképesztő ősállatok, például a piranhamadarak és a kardfogú nyúl elől menekülnek, kiutat keresnek egy barlanglabirintusból, szakadék felett repülnek át és gördülő köveken „ralliznak”. A 3D-s moziknál kötelező látványelemek mégsem nyomják agyon a történetet, amelynek végét akár meg is könnyezhetjük, olyan megható, ahogy az apa az élete árán próbálja menteni a családját.

A szinkront ellenben nem sikerült eltalálni (bezzeg az eredetiben Nicolas Cage, Ryan Reynolds és Emma Stone hangját hallgathatnánk), de mindenért kárpótoltak a kiváló helyzetkomikumok és gegek – sokat elmond, hogy besegített az alkotásba a monty pythonos John Cleese is. Akadt ugyan pár meredek poén, főleg a nagyi rovására, de hát az anyósvicceknek már a kőkorszakban is volt némi alapja.

(Forgalmazza az InterCom)

Címkék: filmkritika, filmvilág

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!