Szokatlan szemszögből közelíti meg a holokausztot a Lore című német–ausztrál filmdráma: egy SS-tiszt családjának történetét mutatja be, a vesztes háború utáni káosz és kiábrándultság idején. A Führer halálának napjával kezdődik az alkotás, mely elnyerte a Titanic filmfesztivál fődíját.
1945. április 30-án nem mindenki ünnepelt. A náci ideológia és Hitler feltétlen híveiben egy világ omlott össze, és háborús bűnökért várható felelősségre vonás várt rájuk. Miután a magas rangú SS-tiszt apa után felesége is feladja magát, magukra marad öt gyermekük: a 14 éves Hannelore, a 12 éves Liesel, a hatéves ikerpár, Günther és Jürgen, valamint a pár hónapos csecsemő, Peter. Anyjuk meghagyja nekik, hogy menjenek el Hamburgba, a nagyanyjukhoz, ha nem jönne vissza, és tudjuk, hogy soha nem fog. Egyetlen ölelés vagy csók nélkül megy el, és összeszorul a szívünk a rideg, poroszos mentalitást látva. Utolsó intelme Loréhoz, hogy „sose felejtsd el, ki vagy”. Lore pedig testvéreivel együtt elindul Bajorországból a Fekete-erdőn át az Északi-tenger felé. Útközben az éhezés, az erőszak és a halál mellett szüleik bűneivel is szembesülnek.
Azt hinnénk, az ártatlan gyermekeknek nincs félnivalójuk. De ahogy a háborúban senki sincs biztonságban, úgy a háború után sem, mert nincs jogrend, sem szankció a köztörvényes bűntettekért. Még a hős felszabadítók is csak katonák, akiknek a fegyverétől rettegni kell. Ezrek vannak úton, hazafelé tartva vagy csak menedéket keresve. Mindennapos a nemi erőszak, a fosztogatás, a gyilkolás az ételért, és senkiben sem bízhatnak. Nyomukba szegődik egy fiatal férfi, bár minden bizonnyal Lore miatt, de nem akarja bántani őket. Sőt, amikor amerikai katonákkal találkoznak, megmenti az életüket zsidó papírjaival. Ez drámai konfliktust okoz Loréban: érzései ellenkeznek mindazzal, amit beléneveltek, hiszen az a férfi, akire testvéreivel együtt rá van utalva, és akihez az első perctől fogva vonzódik, „csak egy mocskos zsidó”.
Saskia Rosendahl megkapóan alakítja a vasakaratú, büszke tartású, ám az átélt szörnyűségek és a szembenézés terhe alatt összeroppanó, és végül a neveltetése ellen fellázadó Hannelorét. A karizmatikus Kai Malina – a zsidó Thomas szerepében – úgy tud ránézni, hogy a fiatal lány egyszerre borzong és lángra lobban tőle. Édes-szomorú Rómeó és Júlia románc bimbózik kettejük között. Bár a történelem forgószele épp oly könnyedén sodorja el őket egymástól, mint ahogy egymás mellé fújta őket, érezzük, hogy találkozásuk egy életre meghatározó lesz mindkettejük számára.
Nincs a filmben feloldás, sem egypercnyi megkönnyebbülés, a dermesztő hangulat beszippantja és letaglózza a nézőt. Látjuk, hogyan nyűgözte le a náci propaganda az embereket, és hogyan vált az ebben a szemléletben nevelt gyerekek életének alapjává. Lore történetén keresztül megértjük, miért viszik tovább generációk az apák bűnét. Nincs ez alól feloldozás, csak okulni lehet belőle, ezért fontosak az ilyen alkotások is, melyeknek máig van aktualitása és mindnyájunk számára érvényes üzenete.
(Forgalmazza a Mozinet)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!