A legérzékibb táncon keresztül kalauzol el bennünket egy szerelmi négyszög történetébe a Tango Libre – Szabad a tánc című film. Az európai filmfesztiválokon ünnepelt belga rendező, Frédéric Fonteyne legújabb alkotása egyszerre légies és drámai, elegáns és ösztönös, harmonikus és meghökkentő, minden percében izgalmas alkotás.

 

JC (François Damiens) a gátlásos, szerencsétlen börtönőr csak egy vénséges aranyhallal osztja meg szürke kis életét. Bár a végletekig betartja a szabályokat, nem ideális smasszer. Lágyszívű és túlságosan is együttérző. A heti tangóórákon álmodozik arról, hogy egyszer rátalál a szerelem. Egy napon be is toppan az órára Alice (Anne Paulicevich), csakhogy új táncpartnerét másnap viszontlátja a beszélőn, ahol nem is egy, hanem két férfival találkozik: a férjével és a szeretőjével. Bár JC nem kerülhet kapcsolatba a rabok hozzátartozóival, ekkor már késő, a kopaszkás feje búbjáig belehabarodott a titokzatos és veszélyes asszonyba.

A három férfi és egy nő szerelmi négyszöge talán a legszokatlanabb konstelláció, mégis a világ legtermészetesebb dolgának érezzük, ahogy megismerjük Alice-t, az öntudatos, szabad szellemű, szenvedélyes nőt. Senki nem tud neki ellenállni, és a büszke férfiak bámulatos módon el is fogadják, hogy osztozniuk kell egy ilyen kivételes lény kegyein, hiszen – ahogy Marlene Dietrich is énekli – a nap és a csillagok sem lehetnek csupán egy emberé. És talán ő sem érné be egyetlen személlyel, mindegyik férfiban más szerethetőt talál.

A spanyol férj, Fernand (Sergi López) tüzes és őrülten féltékeny természetével szemben a flamand szerető, Dominic (Jan Hamenecker) nyugalmat, biztonságot áraszt. Míg Fernand korlátozza, Domi támogatja és ösztönzi Alice-t. Összeköti hármójukat kamasz fiuk, Antonio (Zacharie Chassieraud) is, aki mindkét férfihoz kötődik, és nem is tudja, melyikük a biológiai apja. Mikor JC viszonyt kezd a nővel, megkapja a csomagban az egész családot, ami egyszerre komikus és drámai jelenetek sorát indítja el. Mindehhez ott a tangó, amely nem csak JC-t szabadítja fel gátlásai alól, mivel Fernand, aki nem akar kimaradni Alice életéből, argentin rabtársától elkezd tangóleckéket venni, felbolygatva ezzel az indulatoktól és kielégítetlen vágyaktól feszülő börtöntársadalmat.

Fonteyne, aki a Pornográf viszony és a Gilles asszonya című filmjeiben egyedülállóan árnyalt és megkapó képet festett férfi és nő viszonyáról, ezúttal is együtt dolgozott Philippe Blasband forgatókönyvíróval és Virginie Saint-Martin operatőrrel. De a forgatókönyv eredetijét a női főszereplő Anne Paulicevich jegyzi, aki nem véletlenül van elemében a szerepben.

A kifinomult látványvilág, a zene és a tánc mágikus és érzéki hangulatot adnak a filmnek, de a virtuóz alakítások teszik igazán emlékezetessé. Különösen a minden kacér pillantásában elbűvölő Paulicevich játéka. Smink nélkül, egyszerű kis nyári ruháiban is sugárzik belőle az elemi szexualitás, amitől minden férfi szereplő – még kamasz fia is – úgy zsongják körbe, mint az éjjeli lepkék a lámpafényt. Nem lenne meglepő, ha a film és az ő hatására többen is beiratkoznak tangóórára, a felszabadulás reményében.

(Forgalmazza a Mozinet)

Címkék: kritika, filmvilág

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!