Gerillacsoport szállta meg a budapesti Deák Ferenc teret – egy nagyjából húszfős, kötő- és horgolótűkkel felszerelkezett csapat. Kedd délután elsőként az evangélikus templom lépcsőjét foglalták el, ahol nem kis feltűnést keltve vad kézimunkázásba kezdtek: csattogtak a tűk, pattogtak a szemek, egymás mögé sorakoztak a pálcák, s csak úgy nyargalásztak a sima-fordítottak.
A civil kezdeményezésű városszépítő akción a fonalgerillák színes, pihe-puha sálakba, virágos kardigánokba és bolyhos szoknyákba öltöztették a tér öt darab villany- és irányítóoszlopát – a Fashion Street felé mutató vasszerkezetre még egy totembaba és egy totemrobot is felkerült. Ez utóbbi a tavalyi, első, Blaha Lujza téri hasonló akció egyetlen ismert „túlélője”. Az egyik közösségi portálon verbuválódott kompániában épp úgy akadtak amatőr szurkolók, mint lelkes fonal-szárnypróbálgatók és Fürge ujjakon edződött középkorú anyukák. Volt, aki egy teljes hetet készült az oszlopöltöztetésre, többen előre felmérték a terepet, napokkal korábban kilátogattak a helyszínre, méretet vettek és kötésmintát készítettek. Akadt olyan, aki élete első munkáját ajánlotta fel a nemes ügy érdekében, és olyan is, aki idegen fonalakkal, azaz hozott kesztyűvel és sapkával ékeskedett. Ahogy az oszlopok szürkeségét szép fokozatosan betakarták a virágos fonalfüzérek és az egymásra tekeredő színes sálak, látványosan kezdett kivirulni maga a tér: korra, nemre, hovatartozásra és nációra való tekintet nélkül ugyanaz a pillanatnyi megálljt parancsoló mosoly vibrált az arcokon. Vadidegen emberek kötési tippeket osztottak meg egymással, kattogtak a fényképezőgépek, s a lemenő nap csiklandós sugarai szerelmespárt csaltak egy földön heverő virágpárnára. Ilyen az, amikor a giccs diadalmaskodik a szürke hétköznapokon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
