Egy kis skizofrénia ráfér minden fordítóra – tartják az irodalmárok. A Rómában élő svájci–magyar Christina Viraghon nem látszanak ennek jelei, mégis nagydíjat kapott a héten a rangos Lipcsei Könyvvásáron Nádas Péter regényfolyamának németre fordításáért.

  <h1>Fordításban eredeti</h1>-
  <h1>Christina Viragh</h1>-

Fordításban eredeti

- – Kép 1/2

Vagy kétezer könyvkiadó, rengeteg szerkesztő, lektor, szóval az egész német könyvszakma központi találkozóhelye az igenis létező Gutenberg-galaxisban a ma záruló Lipcsei Könyvvásár (fenti képünkön). A rangos eseményen díjakat is osztottak március 15-én három – szépirodalmi, műfordítói és szakkönyv – kategóriában, ezekre 147 kiadó 460 könyvvel pályázott. Az Európai Fordítói Díjra jelöltek közé került Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének német fordítása, a budapesti születésű svájci–magyar költő, író, műfordító, Christina Viragh munkája. S meglett a győzelem! Christina megkapta a fordítói nagydíjat.

Nádas könyve 2005 őszén jelent meg magyarul a pécsi Jelenkornál három kötetben – az író több mint másfél évtizeden át dolgozott rajta. Ami azt illeti: Christina Viragh is több mint öt esztendőt töltött el a mű fordításával, míg az idén, év elején megjelenhetett a regényfolyam Berlinben. A díjkiosztó után tudtunk beszélgetni a 18 éve olasz párjával Rómában élő és dolgozó Christinával, aki a következő hónapokban nagyon, de nagyon nem akar új kiadói megbízatásról hallani, mert eddigi öt saját megjelent kötete után végre meg szeretné írni a hatodikat is – márpedig ehhez idő kell. Ha ír – németül ír. De boldogan fordít arról a nyelvről, a „beleszületett” magyarról, amelyet otthon családi és szűk baráti körben köznyelvi és irodalmi szinten is szépen beszéltek. Volt hazája ellentmondásos – Európába ágyazott – történelmét is jól ismeri.

Christina Viragh szülei 1960-ban vándoroltak ki Magyarországról, ő már Luzernben nevelkedett. Az emigráns értelmiségi famíliában Christinára a reveláció erejével hatottak a 20. század magyarjai. Imádja Krúdyt, Márait, Kosztolányit – Esti Kornélt fordított is –, s Szerb Antalt. Az utóbbi Utas és holdvilág kötetét szintén ő ismertette meg a német közönséggel. A kortárs írók közül Esterházy Pétert, Kornis Mihályt és Parti Nagy Lajost kedveli igazán, de szerinte az egész mai magyar vezető szerzőgárda abszolút kontinenscsúcs. Úgy érzi, azzal, hogy maga is író, előnyben van a „csak” fordítókkal szemben, jobban át tudja élni az eredetit.

Ha úgy vesszük, Christina – áttételesen – irodalmi Nobel-díjas is: Kertész Imre Sorstalanságát ő ültette át 1996-ban német nyelvre. Márpedig a német kiadásnak oroszlánrésze lehetett a 2002-es elismerésben. Nádas Péterrel nem csupán munkakapcsolata van: a viszonyuk szoros családi-jó baráti. A most díjnyertes munka fordítása közben Nádas kétszer is meglátogatta Rómában fordítóját.

 

Milyen a jó mûfordítás?

„Az olvasó szempontjából? Hogy észre se vegye, fordítást olvas. Legyen a szövegnek energiája, íve, legyen szerves egész. Ehhez viszont fontos, hogy a fordító rátaláljon a szerzőre, érezze, ismerje annak világát. Ha nem ismeri, jobb, ha nem vállalja a feladatot. Mert csak akkor tudhatjuk, hogy egy-egy szó miért kerül a szövegbe, és miért nem egy másik áll ott helyette, ha érezzük, mi volt a szerzői szándék” – Szöllősy Judit műfordító szerint sem elég a konkrét, lefordítandó művet többször elolvasni, tudni kell azt is, hogyan, milyen forrásokból építkezik. Viszont nem az egyes szavakhoz, hanem a szöveg egészéhez kell hűnek lenni, hogy a mű világa a lehető legpontosabban legyen átültetve egy másik nyelvre. A mű ugyanis, legalábbis a szépirodalmi mű mindig több mint az egyes szavak és mondatok összessége. Tehát a műfordítónak elsősorban arra kell törekednie, hogy megtalálja azt az atmoszférát, azt a világot, amelyet a szerző megteremtett. „Nem elég tökéletesen ismerni egy idegen nyelvet, kell némi írói véna is, hogy a nem kézzel foghatót is átültessük a másik nyelvre. Ha ugyanis nem látjuk meg ezt a többletet, a fordítással épp a csoda vész el.” Ezért minden fordítás döntések hosszú sora, ahol még a vesszők helyét is alaposan meg kell fontolni. „Előfordul, hogy a nyelv, amire fordítunk, épp azokat a nyelvi formákat nem engedi meg, amelyek az eredeti szöveget jellemzik.

Ilyenkor sem lehet lemondani arról, hogy a »lefordíthatatlan« részeket mégis csak lefordítsuk, megoldjuk. Ha egy adott mondatba nem fér bele a szóvicc, meg kell keresni azt a helyet, ahol otthon érzi magát” – magyarázta Szöllősy Judit a fordítás nehézségeit. Elmondta: előfordult, hogy hetekig, hónapokig gondolkodott egy mondaton. „Ez a szakma ettől szép.”

(D.-H. N.)

 

A magyar a 18. leggyakoribb forrásnyelv a könyvek fordításának nemzetközi statisztikája szerint. Az elmúlt 30 évben Márai Sándor és Kertész Imre műveit ültették át legtöbbször idegen nyelvre, Márai műveinek 213, Kertész írásainak 215 fordítása jelent meg világszerte. A 10 leggyakrabban fordított magyar szerző közt olyan neveket találunk, mint Molnár Ferenc (126 fordítás), vagy Szabó Magda (78 fordítás), kortárs szerzőink közül pedig Esterházy Péter (118 fordítás) és Konrád György (106 fordítás) nevével találkozhatunk a listán. Az UNESCO Index Translationum adatai szerint a 9. és a 10. helyen Hemző Károly és Lajos Mari áll 64, illetve 59 fordítással. Ha elsőre nem ugrik be, kikről van szó, érdemes a konyhában keresgélni: a közösen is sokat dolgozó házaspár szakácskönyvek írásával járul hozzá hazánk külföldi ismertségéhez.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!