Mielőtt megkezdődött volna, már tudni lehetett az idei, 68. Frankfurti Könyvvásárról (október 19–23.), hogy egy dologban mindenképpen más lesz, mint amilyenek a korábbiak voltak. Régóta abban az időben tartották október első felében, amikor kihirdetik az irodalmi Nobeldíj nyertesét, és ez olyan magától értetődőnek tűnt. Az első napon szinte sistergett a csarnokok levegője a várakozás izgalmától, és amint bejelentették az eredményt, kitört az ünneplés, örült, aki épp ott volt, az érintett ország és kiadó meg ujjongott. Most másképp alakult, Bob Dylan csak annyira volt jelen, mint bármikor, semmi hangsúly. Kissé elszürkült a vásár, ha nem is feltétlenül ettől.
Ahhoz már tavaly hozzászokott a rendszeres látogató, hogy egy óriási csarnokkal kevesebb áll rendelkezésre a több mint száz ország könyvtermésének kiállítására, de még így is hatalmas az a 15 ezer négyzetméter, ahol könyvek és különféle nyomdai termékek között bóklászik, nézelődik, keresgél a látogató. Nem beszélve az e-könyvek és e-könyv-olvasók, elektronikus kütyük az idén látványosan megsokasodott hadáról. A digitális hordozókat és médiumokat eddig jobban elhatárolták a szervezők, ezek most jobban betüremkedtek a hagyományos könyvek közé. Végül is mind olvasni-, látni- és tanulnivalót kínál.
A több mint hétezer résztvevő között az idén díszvendégként Hollandia és Belgium holland nyelvű flamand régiója mutatkozott be. Erre az alkalomra majdnem ötszáz könyvet fordítottak le németre. Ez már igen, nyugtáztam elismeréssel, de végtére is a múlt kötelez: Frankfurtban fél évezrede rendeznek könyvmustrát, szinte azóta, ahogy megalakult a Gutenberg-galaxis.
Az első három szakmai napon egymást érték a találkozók, fogadások, workshopok, prezentációk, köztük könyvbemutatók a magyar irodalmat képviselő Darvasi Lászlóval, Barnás Ferenccel, Péterfy Gergellyel, Böszörményi Zoltánnal, Forgách Andrással. Jóleső érzés volt megpihenni egy kicsit és hallgatni egy fiatalokból álló, az olvasásra szoktatás új útjait járó-kereső magyar start-up csapat előadását. Amikor szóba kerül, hogy a digitalizáció, a kreatív ipar fenyegeti a hagyományos könyvnyomtatást, szokás legyinteni, hogy á, dehogy. Pedig befolyásolja, legalábbis megújulásra készteti a kiadókat, könyvkészítőket.
A közelmúlt frankfurti tapasztalatait számba véve az idén mintha kevesebb lett volna a könyvnek látszó tárgy. Ennek lehet örülni, és azt remélni, a kiadók valóban arra törekednek, hogy szép, nem hivalkodó, tartalom és tipográfia szempontjából igényes, maradandó produktumokat kínáljanak az olvasónak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!