Aki nem adja fel az első, gyötrelmes tíz perc alatt, kellemesen csalódhat a Veszélyes vágy című filmben. Bár a történet magja a neves svájci lélekgyógyász (és házasember) Carl Gustav Jung és egy páciense, az orosz zsidó származású Sabina Spielrein tiltott szerelmi viszonya, beleszippanthatunk a pszichológia hőskorának szivarfüsttől és étertől nehéz, egyben az intellektuális felfedezések ígéretétől pezsgő levegőjébe.
Mikor a hisztérikus, de fényesen intelligens lány (Keira Knightley) megérkezik az előkelő svájci magánklinikára, kezelőorvosa, Jung (Michael Fassbender) ideális alanynak találja őt, hogy kipróbálja rajta a bécsi tudós, Sigmund Freud (Viggo Mortensen) forradalmian új módszerét, a pszichoanalízist. Ez az eset hozza össze mentorával, akivel az első találkozás 30 órás beszélgetéssel indul. Analizálják egymás módszereit és álmait, mi pedig kéjes örömmel figyeljük a nagy szellemek találkozását. Itt még úgy tűnt, megtörhetetlen kettejük szakmai (és egy finom utalás szerint talán homoerotikus) vonzalma.
Az árja férfi és a zsidó lány között már az első világháború előtt is megengedhetetlen volt a szerelmi viszony, csakúgy, mint az orvos és páciense között. A lány ráadásul az ösztönvilág veszélyes mélységeibe csábította a férfit, aki némi szolid ellenkezés után készségesen társa lett a perverz szexuális játékokban. Bár a levelezésük tanúsága szerint ez a „bűnös viszony” mérgezte meg Freud és Jung barátságát, a mester talán mégsem ezért csalódott tanítványában. Hiszen Freud jól ismerte az emberi természetet, és épp az elfojtott vágyak felszabadításának szószólója volt. Jobban fájhatott neki, hogy a „trónörökös” mégsem vitte tovább szellemi hagyatékát. A Freudot alakító Viggo Mortensenre rá sem lehet ismerni. Átszellemülése olyan izgalmas, mint egy ínyenc kis perverzió a doktor szemében.
Knightley alakításában volt valami idegesítő, már a párbeszédekben alig találták egymást Fassbenderrel, ágyjeleneteik is inkább oktatófilmbe illettek. Ez talán már David Cronenberg rendező hibája. Olyannyira kerülte a gyöngédséget (mintha ezt egy szadista-mazochista kapcsolat teljességgel kizárná), hogy a Veszélyes vágy egy pornófilm szenvtelenségét közelíti. De az intellektuális élvezet kárpótol: lenyűgöző, milyen inspiráló, izgalmas felfedező korszak volt ez.
Jung hitt a természetfelettiben és a tudat teremtő erejében, emiatt miszticizmussal vádolták – ahogy mestere megjósolta.
Talán a pácienseként kezelt, szintén lélekgyógyász Otto Grossnak (Vincent Cassel) volt igaza: Freud azért vezetett vissza mindent a puszta szexualitásra, mert neki nem volt benne része.
(Forgalmazza a Budapest Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
