Gerlóczy Márton: Írok egy tárcát

– Biztosan volt neked is olyan kis motorod, tudod, az a műanyag kismotor, aminek nincs is neve, ez a neve, hogy kismotor – mondta.
– Igen. Mindenkinek volt.
– Hát ez az, hogy mindenkinek volt. De most kérdezek valamit.
– Kérdezz!
– Láttál a világon máshol olyat? Akárhol.
– Nem.
– Mert nincs is. A legnagyobb buli. Ebből leszek milliomos. Kiviszem a kismotort.
– Jó, vidd ki.
– Nagy ötlet, nem?
– Nagy.
– Ezzel lehetetlenség bukni.
– Lehetetlenség.
– Azért akartam veled beszélni, mert össze akarok állítani róla egy anyagot, egy kis prospektust, amit a netre is felteszünk. Csinálunk a kismotornak egy honlapot, és oda kéne írni egy szöveget, amit lefordíttatok. Én nem tudok írni, megteszed nekem?
– Persze – feleltem, mert akkor még nem tudtam nemet mondani. A vállalkozásból persze nem lett semmi, csak én rohadtam a gépnél egy napot, hogy egy darab műanyagról írjak valamit, amit a kutya nem olvas, mivel nincs az a szülő, aki úgy vásárol játékot a gyerekének, hogy előtte elolvassa, mit vásárol, a gyerek pedig még nem tud olvasni, szóval tökéletesen feleslegesek ezek a szövegek, a szülő és a gyerek megállnak a motor előtt, ránéznek és megveszik. Vagy nem.
Eltelt pár év, és most újra látom Gézát. A kismotorügyről nem beszélünk, nem is emlékszik rá szerintem.
– Óriási buli van, Lalikám, spanyol pénztárcák, állati igényes darabok. A neten fogom árulni őket, véget értek már azok az idők, amikor boltokat kellett nyitni, pénzkidobás az egész, teljesen felesleges pénzkidobás, amikor itt van az internet, csak egy raktár kell és egy jó honlap, ez a kulcsa a dolognak, egy profi honlap, és dől a pénz.
– Sok szerencsét!
– Pénztárcára mindig szükség van. Ez a fontos, ez a kulcsszó. Meg kell találni azokat a dolgokat, amikre szükség van, hiába a válság, nem kell rinyálni, van itt pénz, csak meg kell találni azokat a dolgokat, amikre mindig költenek az emberek.
– És hogy kerülök én a képbe?
– Na, figyelj! – mondja Géza, és előkap egy pénztárcát. – Látod ezt?
– Látom.
– Nem tehetem csak úgy fel a honlapra, kell egy kis csalogatás, kell egy jó kis szöveg mellé, de én nem vagyok író, én nem tudom, mit írjak róla, tudod, olyan hatásos, jó szöveget, amit a képek alá teszünk. Apropó, nem tudsz valami jó fotóst, aki megfotózza a tárcákat? Fizetni nem tudok most érte, de választhat egyet, akármelyiket, majd kijössz velem Csepelre a raktárba, és megmutatom őket.
– Aha.
– Na? Benne vagy? – kérdezi Géza, majd feláll, elnézést kér, és elmegy a mosdóba.
Nézem a tárcát. Írok egy tárcát. Minőségi darabot írok, olyat, ami fazonjának köszönhetően igen közkedvelt modell. A jó tárcáról tudni kell, hogy sok problémától megkímél minket, és minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyek szerethetővé teszik. Elengedhetetlen, hogy a letisztult formák ne csupán a külsejére vonatkozzanak, hanem a belseje is igényesen legyen kialakítva.
Pörgetem a tárcát a kezemben. Kinyitom. Igényes kidolgozású – gondolom magamban, miközben Géza húszezreseit számolgatom. Fekvő fazonja jól bevált, könnyen használható. Bőre kissé erezett, selyemfényű. A tárca sarka diszkrét, kisméretű, nyomattal ellátott. Patentos nyelvvel záródik, fényes feliratos selyemmel bélelt, jó elosztású. Kiterített papírpénznek két felülről rakodható zsebet használhatunk. Jobboldalon lévő fedeles patentos aprópénztartója válaszfallal két részre osztott. Az aprótartó alatt egy, a baloldalon pedig két oldalról nyíló rekesz található. Kártyák számára öt tartót alakítottak ki. Praktikus és elegáns – gondolom magamban, mire Géza visszaér.
– Na? Tetszik?
– Állati jó, Géza. Állati jó ez a tárca.
– Akkor megcsinálod?
– Persze, Géza. Hát persze, hogy megcsinálom.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!