Majd kiestem a szoknyámból, mikor megláttam egy új online tévéműsor reklámanyagát. No, nem az online tévézés hozott extatikus állapotba, a „rendes” tévécsatornák adásait is sokszor a neten nézem vissza.
Már a világhálón mozogva is irdatlan mennyiségű olyan riportot és kisfilmet látok, melyeket máshol jóformán a kutya se pisilne le, itt viszont virágzanak, mint az ökörfarkkóró júniusban. „A médium azt a financiálisan tehetős, gazdag réteget kívánja pozitív előjelű górcső alá venni, aki becsületes munkával, törvényes úton, kitartással, szorgalommal szerezte vagyonát, vagy érezvén, hogy többre hivatott, elindult a gazdagodás útján” – olvastam. Ilyen nincs… és mégis van? „Financiálisan tehetős”, meg a „réteg – aki”… De megnézném én azt a pozitív előjelű górcsövet is… Mikor a tévék, újságok, rádiók sikeres emberek bemutatásába kezdenek, annak hátterében alig titkoltan a szponzorkeresés motivációja is munkál. Nem ám csak hogy elérjék és közelebb hozzák a nem hétköznapi embereket az átlagemberek világához, ahogy az ntv1 hirdeti nemes „miszszióját”. Ebben sincs semmi ördögtől való, ők bemutatják, neki abból haszna lesz, legyen hát ez kölcsönös. Az átlagembereket amúgy is érdeklik a sikertörténetek, kicsit feltankolják az álmaikat, hátha belőlük is lehet valaki. Másrészt meg tele a makkos cipőjük az olyan arcokkal, akik a semmire büszkék, de marha sokra vitték, vagy csak azt a szabály erősítik, hogy minálunk becsületes munkával és törvényes úton kizárt meggazdagodni. Az ntv1.hu oldalon nagy igyekezettel készített, bár a professzionális televíziózásra azért még csak hajazó kisfilmeket nézhetünk meg, többek közt Bod Péter Ákosról, Tarlós Istvánról, de akad nem politikus nagyvállalkozó is, például a papírgyáros Bodrogai Ferenc, az év üzletembere, akit a derék misszionáriusok pár guriga vécépapír és egy csomag szalvéta elé ültettek képbe. Az egyetemi tanszékvezető Bod Péter Ákossal meg a konyhájában beszélgettek, hogy ily módon közelebb hozzák az átlagemberekhez. Kicsit billeg a górcső végén a kamera, és nem veszélyeztetik a légi forgalmat az olyan kérdések sem, mint „hogy a búbánatban lehet ilyen csodát tenni? Mi kell ahhoz, hogy valaki a semmiből ilyen nagyon-nagyon-nagy csodát felépítsen?” Lakat T. Károly jutott eszembe, meg a „hogyan tetszik csinálni, hogy ilyen fantasztikusnak tetszik lenni” keresztkérdései, bár a feltűnően csinos riporternőknek ezeket talán könnyebben megbocsátjuk. Akkora muníciót nem kapunk ezekből a riportokból, hogy azonnal felmondjuk a munkahelyünkön és elindítsunk egy saját vállalkozást, és attól nem lesznek átlagember-közelibbek a zsírgazdagok, hogy megtudjuk, mikor kelnek fel, vagy szeretnek-e kirándulni. Azt is csak úgy feltételezhetjük, hogy becsületes munkával jutottak fel a csúcsra, de ugyan ki tudja, nem volt-e közben legalább egy kis munkahelyi furkálódás, urambocsá necces tőzsdeügylet. Annyit azért értünk, hogy nem csak szerencséjük volt, de ugyan mi a pettyes puputevét számít ez annak, akinek még az sincs, és folyton a górcső negatív előjelű végén áll?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
