Gusztávtól Babócáig - Nagy pillanatok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokan már temették a magyar animációt: a rendszerváltáskor, az állami szerepvállalás és az állandó televíziós rendelések megszűnésével, a privatizáció levezénylésével a világszínvonalú magyar rajzfilmgyártásra nehéz idők vártak. Egyetlen mentsvárként a létrejövő, magánkézben lévő rajzfilmstúdiók külföldi megrendelései jelentették a folytonosság fenntartásának lehetőségét.

Nem is akárhogy! Egy grafikai végzettségű animátor a ’90-es években akár 300-400 ezer forintos fizetéssel is biztosíthatta megélhetését, ám a felszállóág csak a 2000-es évek elejéig-közepéig tartott, ekkor beszűkült a piac, munkahelyek szűntek meg. Ahogy a bérmegbízások egyre keletebbre vándoroltak az olcsóbb munkaerőt követve, s a technológia is megváltozott, már egyre inkább lemaradtak a hazai alkotók, s tömeges elvándorlás vagy pályaelhagyás vette kezdetét. A digitálisan előállítható, ezért gyorsabban elkészíthető, kevésbé pepecselős – így persze olcsóbb! – alkotásokat igényelték a rajzfilmsorozatokat sugárzó televíziós csatornák. A kialakult helyzet a pénzmozgások „nemzeti” átpozicionálásával sem változott még jelentősen. Vagy talán majd most?!

„Több olyan remek animátorról tudok, aki árufeltöltő egy hipermarketben, mások diplomafilmekben dolgoznak fillérekért. Régen egy asztal és ceruza kellett, ami nyilván jóval olcsóbb volt. Ma félmillióba kerül egy olyan számítógép, ami szükséges a digitális munkához. De az sem tesz jót, hogy mindenki egyedül, elszeparáltan, az internet előtt ülve dolgozik, mert így nincs stúdiószellem, közös ötletelés, poénkodás, amelyek a szakma sava-borsát adják” – elemzi a jelenkori állapotokat Rófusz Ferenc.

A Hoppi mesék című, óvodáskorú gyerekeknek szóló mesesorozatán dolgozó Kossuth- és Oscar-díjas rajzfilmrendező úgy véli, vissza lehet ugyan zokogni azt az időszakot, amikor „a Magyar Televízió felhívta a Pannónia stúdiót, hogy itt van sok millió forint, költsétek el, csináljatok filmeket”, de az az idő végképp elmúlt. Ugyanakkor az újabb pályázati rendszer szerinte kezdi ismét felismerni a magyar animációban rejlő lehetőségeket. Így talán készülhetnek ismét sorozatfilmek és lesz egy kis szakmai kör, amelyik életben tud maradni. „Ha nem lenne a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által kiírt Macskássy Gyula- vagy Dargay-pályázat, nem lenne munkánk. Igaz, ezekből profitot nem lehet termelni, jó, ha a költségeket tudjuk fedezni, de legalább készülnek magyar animációs gyereksorozatok” – bizakodik Rófusz Ferenc.

M. Tóth Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) rektora szintén az állami szerepvállalás fölerősödését érzékeli. S érdemes hallgatni a megérzéseire, hiszen maga is számos animációs filmet rendezett, köztük az Oscar-esélyes Maestrót, és több mint tíz évig vezette a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Animációs Tanszékét, alapítója a KEDD Animációs Stúdiónak.

A támogatói háttér jelenlegi kialakulatlansága, hiányosságai mellett mindeközben mindketten úgy látják, időközben fölnőtt egy olyan korosztály, amelyik diplomafilmjeikkel szép fesztiválsikereket ért el az utóbbi időben. „Minden évben van néhány diák, akiben inkább az autonóm, művészi kifejezésvágy dominál. Közülük sokan nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. A hallgatók többsége azonban az alkalmazott animáció valamelyik területén talál munkát magának” – mutat rá a reáliákra M. Tóth. A pályakezdés kapcsán pedig hozzátette: az általa irányított, 2012-ben és 2014-ben végzős látványtervező osztályokból mindenki a szakma különböző területén dolgozik, négyen pedig jelenleg egy Ridley Scott-filmben tevékenykednek.

A Cinemon animációfilm-gyártó cég producere nem szeret panaszkodni. Nagyrészt külföldi megbízásokon dolgoznak, sorozatokat és egész estés filmeket gyártanak, de magyar részvételű koprodukciókban is részt vesznek. „Kompatibilis árra, minőségre és a határidők betartására van szükség” – véli Temple Réka. A stúdió gyártja Berg Judit nagy sikerű Lengemesék című könyveinek mesesorozatát is.

Újabb sikerek felé

A fiatalok bizony már a kapuk előtt vannak, s hála a MOME képzésének, szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerének, projektjeinek, amiről az általunk megkérdezettek egyhangúlag dicsérően nyilatkoztak („a MOME jól csengő márkanév”), a jövőben sem kell tartani a magyar animáció hanyatlásától. Lovrity Anna Katalin másodéves animáció szakos hallgató nemzetközi workshopok alkalmával is lemérhette felkészültségét, s úgy tapasztalta, a képzésben ma is ráverünk a nyugat-európaiakra. Ő társaival kollektíva létrehozását tervezi majd a pályája kezdésekor, leginkább a reklám- és játékipar felé orientálódna, hiszen nem csak nagyobb filmeknél vehetik hasznát egy animációs szakembernek. „Fontos lenne, hogy profikra bízzák az infografikák, videók készítését, ne vizuális környezetszennyezés történjen a képernyőkön.”

A Mr. Bean rajzfilmsorozat készítésében is részt vállaló ifj. Ritter Ottó animációs rendezőként végzett 2007-ben, de már korábban is dolgozott a Varga Stúdiónak. A MOME képzését követően pedig rögtön a Baestarts Stúdiónál kapott állást. Szerinte a képzés tág teret biztosít a későbbi elhelyezkedésre, több egykori diáktársa állja meg a helyét külföldi cégeknél (akár a Cartoon Networknél), keresettek a magyar animátorok. Pozitívnak tartja, hogy a reklámszakma itthon is újra felfedezte az animációt. Neki sincs oka panaszra, jelenleg egy egész estés családi film karaktereiért felelős az Angel Animationnél.

A képregényeiről ismert Lanczinger Mátyás mindig is sorozatok készítéséről álmodott, és álmait a képzés után sem adta föl. A 2009-ben végzett animátor korábban storyboardos és látványtervező is volt egy videogyártó cégnél, ám ahogy mondja, ott is sikerült a saját stílusát, ötleteit belevinnie a tervezésbe.

Úgy látja, ma a televíziózás kezdi elveszteni privilégiumait, egyre kisebb a szerepe az internettel szemben, így bárki megcsinálhatja a saját sorozatát a saját YouTube csatornáján, ami aztán üzletet is hozhat számára. Ugyanilyen szerepet tölthet be a MOME diplomamunkáinak fesztiválokon való hangsúlyos szerepeltetése, ami újabb és újabb projekteket eredményezhet.

A diplomafilmekre kicsiszolódott tudást és kapcsolatrendszert említi a legfőbb, munkát bevonzó lehetőségnek Nagy B. Ervin. A 2011-ben végzett animációs tervezőművész is úgy látja, a külföld mellett itthon sem reménytelen az elhelyezkedés és az alkotás: animációs műhelyek, sorozatok vagy egyedi filmek, játékok-applikációk, pályázati projektek adhatnak teret a tehetséges fiataloknak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!