„Sándor embernek, zsiványnak és férfinak is kiváló volt, a huszonegyedik századi önreklámozás világdivatjának előhírnökeként egyenes derékkal, szpenszeresen lovagolta be magát a néprajzi könyvekbe, már csak a napszemüveg hiányzott a szeméről” – emlékezik meg a legendás 19. századi betyárról a Duna-Tisza közi helyi ismeretségű csárdai énekes- és táncosnőjének nagymamája, aki annak idején szerelmével üldözte a kikapós, karizmatikus, általa csak Sasaként emlegetett Rózsa Sándort.

 
Halász Margit, Gyöngyhomok Budapest, Geopen, 2011. 212 o.

A humorral és nagy elbeszélői derűvel elmesélt generációkon átívelő történeteknek, anekdotáknak pedig se szeri, se száma Halász Margit, a Homokhát krónikásaként jegyzett Gyöngyhomok című új regényében, mely a korábban e rovatban recenzált Éneklő folyó párdarabjának is tekinthető. Mind az ábrázolt világ, mind a poétikai fogások indokolják az egymás mellé állítást, ugyanakkor a regények szerelmi vágyódásainak summázata mintha más-más végkicsengéssel bírna.

A Gyöngyhomok oldalain csak úgy peregnek s egymásra rakódnak a mesék: a kalandos életű Ördög Rozál, afféle ősanyaként hét csemetéjének estéről estére fölidézi a lápi sellő gyöngyeinek legendáját, s a fölnőtt gyermekek mindegyike – miután a 20. század magyar történelme megannyi pofonnal jutalmazta őket – visszatér a kincs feltételezett rejtekéhez, a kert végében álló hatalmas sárgabarackfához, hogy újra a mese részesévé lehessen, s kiutat találjon az evilági történésekből.

Hogy igazak-e a mesék vagy jobb őket a képzelet terepén meghagyni? – Halász Margit regényéből többféle válasz is kiolvasható. Annyi azonban bizonyos: egy népmesei ihletettségű, sűrű szövésű, szórakoztató, különleges 21. századi regénnyel gazdagodtunk.

 

Halász Margit, Gyöngyhomok Budapest, Geopen, 2011. 212 o.

Címkék: önkormányzati választások, önkormányzati választások

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!