A szingli életforma megjelenése mára oda vezetett, hogy egyre több a gyerekvállalás kritikus időszakába érkezett gyermektelen nő. Hazag Anikó, a szabálytalan női sorsok kutatója szerint a biológiai óra ketyegése nagy nyomást gyakorol rájuk. Más szerint azért nincs gyerekük, mert királynőszindrómásak.
Ilyen az én formám – ez a címe annak a romantikus vígjátéknak, amelyben a társtalan, negyvenes éveihez közelítő nő hosszas mérlegelés után úgy dönt: nem várhat tovább a szüléssel, és a mesterséges megtermékenyítést válaszsza. A beavatkozás után azonban máris románca szövődik azzal a férfival, akire korábban évekig várt. – A film a maga eszközeivel azt a kérdést feszegetné – mondja Hazag Ánikó klinikai pszichológus, pszichoterapeuta –, meddig lehet várni, mikor jön el a megfelelő pillanat a gyerekvállalásra, és milyen nehéz a döntést egyedül meghozni. Magyarországon a Csak szex és más semmi című mozifilm vett föl hasonló kérdést. Az egyedülálló nő számos párkapcsolati csalódása után csupán azért keres férfit, hogy teherbe essen tőle. Már nem számít érzelmekre, ám a sors meglepő fordulatot rejteget számára is. Hazag szerint e filmekbeli jelenlét jól mutatja, hogy valós problémáról van szó: sok nő retteg, hogy kifut az időből. A biológiai óra ketyegése miatt szorongó nő érzelmileg instabillá válik, nem tudja, mit és hogyan változtasson, mivel van a gond, és előfordul, hogy állandóan azt a kérdést feszegeti: hol rontotta el az életét. Társkeresés miatt munkahelyet változtat, olykor reménytelen kapcsolatokba bonyolódik, például sokkal fiatalabb vagy jóval idősebb férfival. Számos – a legfrissebb nemzetközi kutatásokat közlő Science Directen elérhető – tanulmány igazolja, társadalmi presztízse a biológiai anyaságnak van, holott nőként – mondja a szakértő – karriert építeni sem könnyű. Mégis: a gyermektelen, esetleg a pályájukon sikeres nőket megbélyegzi a társadalom, sokszor és legfájóbban a szűkebb környezetük, holott korábbi kapcsolataik is általában azért szakadtak meg, mert párjuk nem akart még gyereket. Hazai és nemzetközi kutatásokra hivatkozva Hazag Anikó azt mondja: a legstresszesebbek azok a nők, akik szeretnének szülni, de nem esnek teherbe vagy elvetélnek. (Ehhez hasonló stresszt és traumát a nem kívánt terhesség okoz.) – A meddőséggel küzdő nők frusztráltak, mivel céljukat, hogy anyává váljanak, nem tudják elérni, nem tudnak fejlődni, és gyakran elveszítik életük irányításában a kontrollt, tehetetlennek érzik magukat. Mindez lelki problémákra hajlamosít, szorongásos zavarokra, depresszióra, és elszigeteltséghez vezet, mert a gyermektelenséget szégyellik, sorscsapásként élik meg. Mélyíti a lelki válságot, hogy a vetélést átélt nőket, hibáztatják, lenézik. A pszichoterápiás rendelőkbe érkező nők – számol be több szakember – azt mondják, gyakran vágják a fejükhöz: „ha igazán akarnád, lenne; nem vagy érett, nem vagy alkalmas rá;” és a vádak legtöbb esetben a társ családja felől érkeznek, mert sok családban még ma is az a hiedelem él, hogy a gyermektelenség miatt kizárólag a nő a hibás. Azok, akik már szültek, látják ma guk előtt a fejlődés útját, félbehagyhatják karrierjüket, tudják, hogy abban hol tartanak, és tisztában vannak aktuális feladatukkal: ezúttal gyereket kell nevel niük. Akiknek azonban nem jön össze, útkeresésben vannak, olykor évekig. Hazag szerint külföldi tapasztalatokból tudjuk, hogy önsegítő csoportok, a társadalom, valamint szűkebb környezetük támogatása könynyebbé tenné számukra a gyermektelenség megélését. Másként magukra maradva, gyermek utáni vágyukat elfojtva hosszú idő telhet el, mire megtalálják: a gyermektelenség miatt milyen életfeladattal és hogyan kárpótolják magukat.
Túl magas elvárások Férfiszemmel egészen más a helyzet. Gantner Ádámnak a közelmúltban jelent meg a L@tor című könyve, amelyben internetes társkeresése közben szerzett tapasztalatait foglalta össze. Az író szerint a gyermekvállalás szempontjából kritikus korba érkezett nők királynőszindrómásak. Magas külső elvárásaik vannak a férfiakkal szemben. Ha a férfinak nincs annyi diplomája, nyelvvizsgája, nincs olyan szakmai pozíciója és egzisztenciája, mint a nőnek, kapásból elutasítják. Pedig egy műbútorasztalos is lehet jó apa. Gantner szerint ezeknek a nőknek tükörbe kellene nézniük, hiszen ők sem lesznek szebbek, ők sem tökéletesek, és ha nem adnak lejjebb elvárásaikból, nem találnak párt és nem szülnek gyereket. Erre azért nagy az esély – figyelmeztet Gantner –, mert a gyereket előbb-utóbb akaró, harmincas- negyvenes férfiak már nem a korban hozzájuk illő, hanem jóval fiatalabb nők közül válogatnak. – Ők alkalmazkodóbbak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
