Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Katona József Színház
Brecht úgy kell a színházakba, mint egy falat kenyér. Pontosabban nem is térképezhette volna föl a társadalmi mechanizmusokat és a hatalmasok szorongató játszadozását túlélni akaró lent rekedtek magatartásformáit. Kurázsi mama az örök túlélő mintapéldánya.
A Zsámbéki Gábor rendezte előadásban Fullajtár Andrea a maga intellektuális szikárságával rezignáltan tudatos markotányosnő. Nem minden hájjal megkent életművész, a túlélés nagyasszonya itt józan kívülálló.
Kérdés persze: túlélni akar csupán, vagy mindeközben még hasznot is húzni? Netán úgy sejti, egyik a másiknak záloga? Egy biztos, erősíti a rendszert azzal, hogy zokszó nélkül alkalmazkodik. Kurázsi mama végül elveszti mindhárom gyermekét, stratégiája zsákutcába fut.
A színészek a szemünk előtt hangolnak be, készülnek az előadásra, s a továbbiakban is mindvégig jelen vannak a szinte csupasz színen. Hófehér padokon várakoznak saját jelenetükre – kényszerű passzivitásuk leplezetlenségével végigasszisztálják a történéseket. Kurázsi mellett mindvégig ott a többi béklyózott sors is. S fent jól ismernek bennünket, tudják, „az ember ültő helyében nem lázad”. Mi pedig a túlélés reményében hagyjuk megvásárolni virtusunk, hiszen „nyelni kell, nincs más oltalom”.
Ám a vesztesek vesztese, mikor teljessé válik kifosztottsága, átlépi saját árnyékát, s megkísérli a lehetetlent: fellázad. És győz, még ha bele is pusztul ebbe. Kurázsi lánya, a csökönyösen moralista Kattrin némaszerepében Pálos Hanna remekel.
A Katona József Színházban nem történik más, mint hagyják megszólalni az eredeti művet, ami ma is égetőn aktuálisnak bizonyul. Így lehetséges, hogy a rendkívül karakán mondandó és csapatjáték következtében a záró songban végképp felforr a gondolat.
Maga a színház lesz a vészharang: a díszlettartó vasszerkezetet püföli, hogy felverje vele az embereket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!