Ha a világok találkoznak

Érdemes-e összefüggést keresni, kapcsolatot találni olyan dolgok között, amelyek amúgy nem feltétlenül feleltethetők meg egymással? S ha igen, nem tűnik-e ez meglehetősen „csináltnak”?

Távolról szemlélve a Virág Judit Galéria missziója éppen ezeket a kérdéseket veti föl, mikor harminc remekművet mutat be, a 20. század legismertebb magyar festőitől, akik a képeket a harmincas éveikben festették – műveikhez pedig mai harmincas éveikben járó fiatalok írják le gondolataikat.

Közelről nézve viszont eltűnik az erőltetettség képzete, sőt, olvasva a kortársak eszmefuttatásait, tanulságos kép rajzolódik ki előttünk: a művészet nem csupán ürügy arra, hogy elmondhassuk, milyen a világ, amiben élünk. Hiszen reflektáljunk bár arra, amit Czóbel, Batthyány, Gulácsy, Szőnyi, Czigány, Boromisza, Fehér vagy éppen Egry vászonra vitt, mert valamikor az elmúlt évszázadban így tartotta fontosnak, vagy csak nyomot akart hagyni; vagy jusson eszünkbe a kép kapcsán bármi a jelenről – az eredmény maga a találkozás. Önmagunkkal, azokkal, kinek szavait olvassuk, és a festőkkel, akik már elmondták a képeiken, milyen is a világ – szerintük.

Ráadásul ez nem csupán kiállítás. A szembesítésről olvasmányos, erős kiadvány készült. Az album ráadásul messze túlmutat egy tárlat nyújtotta élménynyom rögzítésén. Továbbá nem is attól erős, hogy kortárs művészek (Limbacher Gyula, Jordán Adél, Kozmér Alexandra), közéleti személyek, újságírók (Al Ghaoui Hesna, Horváth Dorka) és üzletemberek (Gáspár Bence, Rubin Kata) gondolatait ismerhetjük meg a máról, önmagukról, hanem attól, hogy ismét bebizonyítja nekünk, micsoda erő rejlik a művészetben, s hogy mennyire velünk él a múltnak minden rezdülése. Szép találkozás ez a tárlat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!