A darab: legismertebb rockoperánk, az István, a király. A direktor pedig a Nemzeti Színház nemrég leköszönt igazgatója, Alföldi Róbert. A felújítás apropója a 30 éves jubileum: 1983. augusztus 20-án játszották először Szörényi és Bródy emblematikus darabját az ekként elnevesült városligeti Királydombon. „Újragondolva” a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be tegnap este, itt még ma és 20-án, 30-án és 31-én a fővárosi Arénában láthatjuk majd.

Talán érdemes is „elengedni” a magunkra erőltetett feladatot. Vagyis nem a kritikus kötözködő, továbbgondoló szemével vizslatni a jeleneteket, hanem csak élvezni az alkalom hangulatát, meglesni a műhelytitkokat, képet kapni arról a kemény munkáról, ami egy szuperprodukció bemutatását megelőzi. Szó szerint bekukkantani a kulisszák mögé.

A helyszín a budapesti Hungexpo egyik óriás hangárja, mely az előadások 860 négyzetméteres színterét képezi le. Körben a falakon fekete posztó, a terem közepét izzasztó reflektorok világítják meg – mindez ráadásul kánikulában! Ezerszer lefuttatott pár perces jelenetek: „Gyerekek, elölről!” Egyetlen panaszos szó sem hallik, a jelen lévő körülbelül 160 színész, táncos, statiszta és egyéb résztvevő érezhetően óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy részese lehet Alföldi produkciójának. De még fáradtságot sem látni órák múltán az arcokon. Akik ma itt vannak, megdolgoznak a lehetőségért.

Középen Alföldi dirigál fáradhatatlanul, fekete ingben és fehér nadrágban – a szokásos laza eleganciával. Itt vannak elválaszthatatlan társai is, a két keverék kutya. Kivételes lények a teremben, akik azt csinálnak, amit csak akarnak, senki nem szól rájuk, sőt. A tömegjelenetekbe éppúgy beletrappolhatnak, mint István és Réka kettősébe, az egyébként félelmetesen szigorú gazdi csak egyszer kiált miattuk (akkor sem rájuk), amikor összeverekednek.

Messze nem ez a legdurvább mondata a rendezőnek, mindenki megkapja a magáét, ha fegyelmezetlen – röpködnek a káromkodások. Vége szakad a jókedvnek abban a sarokban is, ahova odasivít: „Ha röhögsz, hazamehetsz!” Állítólag tényleg volt már olyan, hogy Alföldi a nap végén szólt az ügyelőnek, hogy az az ember, ott, na, az ne jöjjön már holnap.

Mégsem rossz a légkör. Azt hiszem, csak az én ereimben fagyott meg a vér akkor is, amikor az egyik fiatal színésznek, aki kiosont rágyújtani, odaüvöltötte: „Száz ember vár rád, te meg kimész rágyújtani… mindjárt hazaküldelek!”

Sőt fönt az emelvényen már-már partihangulat van, amíg odalent századszor próbálja el Blaskó Péter (vagy ahogy a rendező szeretetteljesen szólítja: Blasi) a jelenetét. A krónikást alakító színésznek a nép közé kell sétálni egy, a próba helyszínén még nem létező medencébe.

István király (Feke Pál) odafönt Gizellával (azaz Radnay Csillával) és a német lovagokkal (jobban mondva az őket alakító fiatal férfi színészekkel) szolidan szórakozik, telefonjaikkal fotózzák egymást. Persze amikor rájuk irányul a rendezői figyelem, már nincs helye rendetlenkedésnek. Most a lovagoknak kell százszor egymás után lejönniük a lépcsőn – Alföldi elégedetlen a lépésekkel, amíg nem jól sorjáz bal a jobb után, nincs tovább.

Befut az István anyját, Saroltát alakító Udvaros Dorottya, messziről fel sem ismerni rögtön, ejtett farú nadrágjában, copfos szőkeségében kislánynak hat az emelvény tetején. Amikor először utasítja őt Alföldi, feltűnik, hogy milyen más a rendező kapcsolata minden egyes színészével. Dorkával – ahogy Udvarost szólítja – szemvillanásokból is értik, érzik már egymást, Blaskó Pétert szinte simogatja az instrukcióival, míg mondjuk az ifjú tehetséget, Makranczi Zalánt egyáltalán nem kíméli. Feke Pállal is százszor elénekelteti ugyanazt a strófát.

Akire talán a leginkább kíváncsiak a nézők, a Koppányt alakító Stohl Andrást sajnos a próbafolyam ezen szakaszában már csak tetemként láttuk. És nem sikerült megfejtenünk az eredeti előadás szereplőinek, Nagy Ferónak és Varga Miklósnak a szerepét sem az új produkcióban. Viszont felejthetetlen látványt nyújtott a leginkább komoly szerepekben megismert László Zsolt rövidnadrágban, ko sarascipőben és „Kiss My Air” feliratú pólójában Asztrikként.

Egyáltalán nem bánjuk, hogy nem kaptunk képet az előadás egészéről, mert így legalább számunkra is tartogat meglepetéseket a bemutató, amelyet augusztus 20-án este az egyik kereskedelmi csatorna is levetít. Annyit azonban érzünk és tulajdonképpen tudhatunk is, hogy az eredeti szöveg és zene megtartása mellett egy igazán aktuális és felkavaró előadás születik a kettészakadt országról, gyarló emberekről és lehetetlen választásokról.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!