„Hát most már megint mi történt.” Az történt, hogy a Brennernek elmúlt az első 5-össel kezdődő születésnapja. Meg az is történt, hogy először a Susi, aztán az Alice, meg a Rolf, és még két másik kutyával később az első ember, a Manu is meghalt.
Merthogy a kutyakekszben gombostű van, a gyanús személyek köre tágas, a Brenner meg küzd a fejfájással, meg a körömlakkal, de azért még magánnyomoz. Ha épp nem a tisztiorvossal diskurál, vagy a Bogyócska-anyukákkal diskurál, vagy a Mali arcán lévő sebhely miatt idegeskedik. És azt ismerik, hogy a férj azt mondja a feleségének, hogy „Te, figyelj, csináljuk már egyszer úgy, mint az állatok”? Hát, ha nem ismerik, akkor elárulom, hogy a Brenner ismeri.
Wolf Haas élvezettel hömpölyögteti a Brenner nyomozó ötödik esetét, és bár néha a máskor oly vonzó hömpölygés itt átcsap az unalmasan vontatottba, a nyelvi határok folyamatos feszegetése, ami Bán Zoltán Andrásnak köszönhetően magyarul is működik (de még mennyire!), átlendíti a Brenner üresjáratait az unalom veszélyzónáin. Tudjuk be a néhol kevésbé feszes szüzsét annak, hogy Haas így készül rá az utolsó, hatodik esetre, és csak megpihen egy kicsit. A Mint az állatok még így, egy megfáradt magánnyomozóval a főszerepben is messze kiemelkedik a kortárs krimik átlagából.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
