Emmanuel Robert-Espalieu: A hal nem hal bele, Centrál Színház

 
A hal nem hal bele - Fotó: Schiller Kata

Adott egy uszoda, s benne két férfi. A fürdősapka kötelező. Tehát választani kell: piros vagy kék sapka? Elkerülhetetlen a harc a két szín között. Mert ha az ember színt választ, akkor azzal családot, tábort, etikát, címert, felségjelet választ, amelyet aztán megvéd – állítja a törzsvendég piros sapkás (Scherer Péter), aki kísérleti alanynak tekinti az újonnan érkező kék sapkást (Katona László).

A Nézőművészeti Kft. legújabb bemutatója a Centrál Színház Kisszínpadán, A hal nem hal bele látszólag egy hétköznapi élethelyzet szánalmas konfliktusát dolgozza fel: két férfi a szokásos tesztoszteronbajnokságot vívja. Valahol tán onnan indul az egész, a piros azt akarja bizonyítani, hogy a halak is éreznek. A kék viszont azt demonstrálja, hogy a halaknak nincs emlékezetük. Kezdetben mosolyfakasztó élethalálharcuk aztán jócskán túlnő a medencén, és cseppet se lesz nevetséges. A kortárs francia darab, Emmanuel Robert-Espalieu szerzeménye öt nap alatt játszódik, és két síkon fut a történet: a valóságos találkozásokat álomjelenetek szabdalják. Az álomképekben egyre durvábban elevenedik meg az, amiről a valóságban még csak beszélnek: vágyaikban az ellenfél, a másként gondolkodó megalázása eljut egészen a megsemmisítésig.

Mi, nézők tulajdonképpen „úszószaktársakként” a medencéből szemléljük a párbeszédeket, a színpad széle egyben a medence pereme. Mintha mély vízbe dobtak volna minket a tudat alatt motoszkáló kérdésekkel is: vajon meg lehet-e úszni a választást egy életen át?! Ha nem, akkor hogyan kerülhető el az a megosztottság, amiben napjainkban élünk?

A kétszereplős egyfelvonásos a fuldokló társadalom kritikája. Maga a rögvalóság, abszurd köntösben. Végig egy szál fürdőgatyában és úszósapkában így játszani a néző érzelmi-gondolati húrjain – színészi mestermunka!

Címkék: színházkritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!