„Földöntúli” élményt ad és minden érzékszervet igénybe vesz a Levitation Scene című térinstalláció. Feles Máté Berlinben élő képzőművészt a Tarkovszkij-film ihletettségéről is kérdeztük.
– Mit mondhat a kiállítás annak, aki nem látta Andrej Tarkovszkij Solaris című filmjét?
– A Solaris csak kerettörténet. A lényeg az érzéki élményben és annak a mindennapi életünkkel való kapcsolatában van. Jó volt látni, hogy a látogatók hosszú időt töltenek a kiállítótérben, többen számoltak be egy elvarázsolt, „betépett” élményhez hasonló érzetről.
– Mit szimbolizál az állandó mozgás, lebegés?
– A címben a lebegés egy erőteljes allegorikus kapcsolat a filmmel. Az általam kidolgozott vizuális világ olyan fizikai szabályok, kötöttségek átalakulására törekszik, mint amilyen a gravitációmentes állapot. Célom volt, hogy a nézőnek nehezen alakuljon ki egyértelmű érzete a háromdimenziós elemek anyagával, súlyával kapcsolatban. Azaz, egyszerre tűnjenek a tárgyak könnyűnek és nehéznek, puhának és keménynek.
– Ezt a habszivaccsal lehet elérni, ezért dolgozik ezzel az anyaggal?
– Pontosan. A habszivacs (de a műgyanta és a 3D-nyomtatás is) szinte a korlátlan vizuális és technikai megvalósítás szimbólumai. Az ezekből megformált tárgyak ingadoznak a valóságos, tömör anyagi világ és egy képlékeny, képzeletbeli, virtuális világ között.
– A kiállítás darabjai Berlinből érkeztek a budapesti galériába. Hova utazik tovább?
– Berlinbe megy vissza, ahol nyáron lesz majd látható. De remélem, kevésbé kalandosan, mint ahogy Budapestre érkezett. Akkor több henger megsérült, amit nagyjából orvosoltunk, anyukám és más családtagok segítettek például a habszivacsok újrafestésében.
– Könnyen boldogult fiatal képzőművészként a német fővárosban?
– A berlini képzőművészek helyzete igen ellentmondásos, nem lehet általánosítani. Például sok galéria és rengeteg művész van, de ehhez képest kevés a gyűjtő. Óriási a multikulturalitás. Nagyon sok állami, nonprofit vagy egyéni kezdeményezésből létrehozott hely és tárlat van. Én tíz éve élek kint, Hunya Kriszta kurátorral együtt nemrég sikerült egy nonprofit projekttermet indítanunk Zönotéka néven. Nincs könnyű helyzetük a képzőművészeknek, mert rengetegen próbálkoznak. Sokan kénytelenek például mosogatni, miközben készülnek egy kiállításra. Megfigyelhető, hogy több magyar visszamegy Budapestre, mert nem találják meg a remélt számításaikat.
A kiállítás április 30-ig látható a Trapéz Galériában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!