Bronzérmet nyert Miamiban a másodszor megrendezett Cyberlympics elnevezésű hackerolimpián a hattagú magyar csapat. A számítógépes kalózkodás etikus ágát művelő szakemberek szerint a világ komputerrendszereinek összeomlásával fenyegető katasztrófa-forgatókönyvek ugyan nem reálisak, de van még hova fejlődnie a hálózatoknak, hogy teljes biztonságban érezhessük magunkat.
A harmadik helyezett csapatot a Deloitte Magyarország IT-biztonsági szakemberei Spala Ferenc, Balázs Zoltán, Zágon Mihály, Szili Dávid és Kabai András alkották, Major Marcellel kiegészülve. Ahhoz, hogy a csapat kijuthasson a Cyberlympics világbajnoki döntőjére, három kontinentális szintű selejtezőn kellett túljutniuk, és végül minden földrészről két csapat kvalifikálhatta magát a Miamiban rendezett versenyre. Az elődöntőkön többek között szervereket kellett feltörnie a csapatoknak, a többi hackernél gyorsabban, az utolsó fordulóban pedig saját gépeiket kellett megvédeniük a szervezők támadásai elől. Az olimpián az előselejtezőn már egyszerre kellett védekezniük és támadniuk, ezt a versenyszámot toronymagasan nyerte a gula.sh nevű magyar csapat, a hatórás döntőben pedig nyolc csapat között végül a harmadikak lettek.
A fiúk munkájuk során azon dolgoznak, hogy a megbízóik rendszerei minél biztonságosabban működhessenek, megpróbálnak bejutni a cégek hálózatába, hogy utána javaslatokat tehessenek arról, hogy mit kell kijavítani, hol vannak a gyenge pontok. Persze ilyenkor sokkal kevésbé „agresszívan” dolgoznak, mit egy versenyen, nem kockáztathatják, hogy a megbízóik, például egy bank rendszere leálljon vagy megbénuljon. A fehérkalapos – az angolban „white hat”– hackerkedés rejtelmeinek csak az alapjait lehet egyetemen vagy speciális képzéseken elsajátítani, a többit a gyakorlatban lehet megtanulni. A csapattagok elmondása szerint ez nem azt jelenti, hogy otthon illegálisan kísérletezgetnek betörni mások számítógépeibe, hanem szimulált tesztrendszerekben, internetes gyakorlópályákon sajátítják el a hacker „mesterséget”. „Ezt a saját szórakoztatásunkra vagy haszonszerzés céljából nem végezhetjük, mi minden munkát megrendelésre végzünk, ezt hívják etikus hackelésnek” – mondja Kabai András csapattag. A fehérkalapos hackereken kívül általában megkülönböztetnek szürke- és feketekalaposakat is, a szürkék szórakozásból törnek be rendszerekbe és sokszor tájékoztatják is a cégeket a kijavítandó hibákról, a feketekalaposak azonban kifejezetten nyereségvágyból és károkozási szándékkal törik fel a szervereket és gépeket.
Nem lehet pontosan tudni, hogy mennyire vagyunk veszélyben a rossz szándékú hackerek támadásaitól. Balázs Zoltán szerint ma még elég egyszerű helyzetben vannak a kalózok, könnyű úgy megtámadni a számítógépes rendszereket a világ bármely tájáról, hogy utána nem lehet kinyomozni ki volt a tettes. Arról is keveset tudni, hogy az alvilág mennyire aktív az interneten és mennyi pénzt lopnak el ilyen módszerekkel, az azonban biztos, hogy az okozott kár mindig sokszorosa a bűnözők nyereségének. Manapság a katasztrófafilmek sem mindig a Földhöz közeledő meteorokról vagy hurrikánokról szólnak, hanem a bankrendszert, vagy a világ összes számítógépét megbénító hackertámadásokról. A bronzérmes csapat tagjai szerint azonban ezek megvalósulására viszonylag kicsi az esély, de egy-egy célpont esetében akár elő is fordulhat. De az csak a filmvásznon fordulhat elő, hogy egy számítógépes zseni három perc alatt kiderít egy emberről mindent. „Ha valósághűen ábrázolnák a hackerkedést, abból csak nagyon unalmas film születhetne, ugyanis a vászon nem adja vissza azt az izgalmat, amit az akár hosszú órákig vagy napokig tartó kihívások adnak” – teszi hozzá Zágon Mihály.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!