Kócosan gubancosra sikerült napjaink egyik legnépszerűbb
finn írója, Sofi Oksanen új regénye. A 38 nyelvre lefordított
Tisztogatás szerzőjének a Norma sorrendben az 5. regénye,
a korábbi művekből jól ismert témákat feszegeti tovább, a
jól ismert, térben és időben rugalmasan irányt és évtizedeket
váltogató regényszerkezet keretei közt. Mint korábbi
műveiben, Norma történetében is hangsúlyos a kiszolgáltatott
női sorsok ábrázolása, azok végzetszerű, generációról
generációra történő átörökítése, s hogy a közélet sem hiányozzon,
a finn kisebbségi lét árnyoldalainak is tanúi lehetünk,
ám e könyv elsősorban mégis inkább izgalmakkal teli
maffiaregény.
A regény főhőse, a gyönyörű és titokzatos Norma egy
ritka és különleges tulajdonsága miatt – rendkívül gyorsan
növő hajkoronája és a halál kiszagolásának képessége –
egész életét veszélyben és titkolózásban tölti. Anyja rejtélyes
halálával maga is megbizonyosodhat róla, addigi közös
félelmük nem volt alaptalan, megkezdődik a hajsza értékes
hajkoronája után. A feminizmus trendinek számító ideológiájára
jól felfűzhető hajmaffiás – és az ezzel összefüggésbe
hozható rejtélyes gyilkosságok – történetei köré azonban,
ha még nem lenne elég bonyodalom, újabb és újabb sötét
szálak vegyülnek.
Kétségtelen, szál nem marad fésületlen a szövevényes
regényben, az egyre többismeretlenessé váló történet végére
minden összeáll, de a kevesebb jóval több lett volna. A regény
talán egyetlen továbbgondolásra érdemes, feminista
tézise súlyát vesztve lebeg a skandináv infernóban: „Az, aki
uralja a hajat, uralja a nőket. Az, aki uralja a szaporodási képességüket,
uralja a férfiakat. Az, aki elégedetté teszi a nőket,
a férfiakat is kielégíti, és az, aki a haj és a gyermek iránti
lázban égő emberek körül doktorkodik, az közöttük a király.”
Kiderül, az anyja és barátnője életét is ellehetetlenítő
nemzetközi hajmaffia béranyagyárakat is működtet, újabb
misztikus és kibeszéletlen világról kapunk kétes izgalmakat
rejtő, hangulatilag ugyan hatásosan megfestett, ám sablonos
képet. Majd amikor – immár négygenerációssá tágítva
az időhorizontot – egy távoli felmenő hajas cigin keresztüli
jelenései is általánossá válnak a regényben, az olvasó bizton
leteheti a könyvet: éppcsak a Paulo Coelho lappföldi
helytartójává reinkarnálódott Mikulás nem küldi üdvözletét
a mágikus irracionalizmus világából.
(Sofi Oksanen: Norma - Ford. Bába Laura. Scolar Kiadó, 313 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!