A legendás Bihari János verbunkoskirály leszármazottja, Lakatos Tóni cigányprímás fia a hegedűvirtuóz Roby Lakatos. Az idei Veszprémfesten két koncerten is megörvendeztette a közönséget, augusztusban pedig a Zempléni Fesztiválon a filmslágerek koncert sztárvendége lesz.

 
Fotó: Hernád Géza

– Ki nevezte el az ördög hegedűsének?

– Amerikában írták le ezt először velem kapcsolatban. Nem is szeretem, mert a jó zene Istentől van, nem pedig az ördögtől.

– Milyen értelemben érzi igaznak a zenéjére az unortodox jelzőt?

– Nem a zenéhez viszonyulok unortodox módon, hanem a cigányzenéhez, hiszen az az alapja annak, amit játszom. Az új stílus úgy alakult ki, hogy a cigányzene tradícióit a feje tetejére állítottam, mindent fordítva játszottam. Ma már huszonöt éve az egész világon jegyzik, unortodox cigány – fúziónak vagy Lakatoszenének hívják. Éppúgy megtalálható benne a jazz, a klezmer, a magyar és balkán cigányzene.

– Hogyan fogadta annak idején édesapja, a kiváló prímás, hogy újraértelmezte a cigányzenei tradíciókat?

– Hisztériát keltettem vele. A Life in Budapest című lemezre írtam egy szimfóniát, amiben semmi sem volt a helyén. Megmutattam édesapámnak, azt mondta rá, borzalmas. Másnap megint meghallgatta, egy-két dolgot jónak talált benne. A harmadik napon már kimondottan jónak gondolta. Most már mindig kell lennie a lemezeimen valami újdonságnak.

– Milyen a kapcsolata a komolyzenével?

– Gyerekkoromban játszottam klasszikus zenét, de világzenész vagyok klasszikus zenei keretek között. A legújabb lemezen például a mexikói boleró ötvöződik a cigányzenével, az argentin tangó az orosz folkzenével.

– Van olyan zene, amit nem szeret vagy nem vállalkozna az előadására?

– Minden zenét szeretek, kivéve a rosszat. Sokféléhez hozzányúltam már. És sokszor felkértek, hogy játsszak klasszikusokat, a leggyakrabban Brahms Hegedűversenyét szimfonikus zenekarral. Meghagyom ezt a nagy hegedűművészeknek. Nem is tudnám már eljátszani. Improvizációspecialista vagyok.

– Legendás zenészdinasztia leszármazottja. Mi vitte külföldre?

– Azért mentem Belgiumba, hogy az első zenekaromat megformáljam. Három hónapos szerződést kaptam, amit állandóan meghosszabbítottak, mert olyan nagy sikerünk volt. 1986-ban egy orosz barátommal átvettünk egy éttermet. Teljesen alternatív hely volt, a zenére épült. Minden nap adtam egy koncertet, ott alakítottam ki az új stílust. A nagy brüsszeli koncertek után mindenki hozzánk jött Stéphane Grappellitől a Los Angeles-i Filharmonikusokig, George Bensontól Herbie Hancockon át Yehudi Menuhinig.

– Menuhinnak fontos szerepe volt a pályafutása alakulásában.

– Mindent neki köszönhetek a karrieremben. Mindenki ismert már a zenészek körében, de a közönség még nem. Egy este elhozta hozzám Menuhint, akivel hajnalig beszélgettünk. Akkor Menuhin meghívott két koncertre az Európai Parlamentben. Ezután szerződést kaptam, először a New York-i Columbia Artiststól, majd rá egy évre a Deutsche Grammophontól. Az első lemezem háromszázezer példányt kelt el.

– A fivére, Tony Lakatos Németországban csinált karriert.

– Tony tizenöt évig hegedült, aztán kitalálta, hogy szaxofonos lesz. Ez hasonló botrányt okozott a családunkban, mint amikor én dobos akartam lenni. Világhírű szaxofonos, idestova harminc éve ez a hangszere.

– Milyen rálátása van a hazai cigányzenészek helyzetére?

– Nem érintenek az itthoni dolgok. De akárhová megyek a világon, mindenütt magyar cigány hegedűsként kezelnek.

– Mi volt a legképtelenebb hely, ahol közönséggel találkozott?

– Melbourne-ben a koncert után egy szlovákiai magyar hölgy elhívott, hogy muzsikáljunk az éttermében. Kocsival kivittek minket a sivatagba, aminek a közepén állt egy kocsma. Jöttek a farmerek, a hölgy klarinéton, a társa harmonikán szlovák csárdásokat játszott.

– Mi marasztalja Brüsszelben, mitől vonzó ott az élet?

– Brüsszel egymillió lakosú kisváros, ugyanakkor egy nagy zenei központ. Brüsszelben rendezik meg a Nemzetközi Erzsébet királyné zenei versenyt, a gála rádióközvetítését mindig én kommentálom. És hát Belgiumban van egy törvény, miszerint a muzsikusoknak hat százalék az áfa. De tervezem, hogy eladom a brüsszeli házat és veszek egy szép lakást Budapesten. A nagyobbik lányom ugyanis Farkas Misihez, a Budapest Bár cimbalmosához ment férjhez. Van egy kétéves unokám.

– A lányok továbbviszik a zenét?

– A nagyobbik hegedül, korábban a Brüsszeli Filharmonikusnál játszott. A kisebbik lányom nem szerette a hegedűt, ő énekel.

Címkék: Interjú, kultúra, zene

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!