Hajszálnyira az antiutópiától

Gyomorszorító, baljós antiutópia rajzolódik ki az első részben miniszerepet is vállaló Margaret Atwood bestselleréből készült sorozatból, melynek legdermesztőbb vonása, hogy bármikor valóra válhat. Nem is kell hozzá olyan természeti katasztrófa, mint hogy a nők elveszítsék termékenységüket, elég egy szélsőségesen reagáló, kiélezett társadalom és pár fanatikus vezető, hogy a demokrácia alapszabályait „átmenetileg” felfüggesszék – látunk ilyet a közvetlen közelünkben is.

Mintha az 1984-et, Az ember gyermekét és a Jerichót (vagy szinte bármely apokaliptikus amerikai sorozatot) vegyítenék egy még súlyosabb és nyomasztóbb disztópiává, melyet elsősorban belülről, Offred (vagyis „Fred tulajdona”), a parancsnok szolgálólánya szemszögéből látunk. Részben pedig kívülről, a „régi világra” való visszaemlékezésekben és az Egyesült Államok helyén álló Gilead fundamentalista köztársaságból a kanadai „Kicsi Amerikába” kimenekültek perspektívájából. A személyes történet borzalma, ahogy minden joguktól, családjuktól és még a személyiségüktől is megfosztják, gyerekszülő rabszolgává degradálják a nőket, de üldöznek és kiirtanak minden kisebbséget a melegektől a másképp gondolkodókig. Az összképben pedig a leghorrorisztikusabb, hogy minden alkotmányos biztosíték és erősnek hitt korlát ellenére milyen könnyedén és gyorsan végbe mehet egy ilyen brutális radikalizálódás.

Noha a forgatókönyv a regénytől kissé eltér, az írónő is részt vett alakításában, és minden szempontból csúcsminőségű, lebilincselő sorozat született, melynek már második évadát is berendelték, hiszen rátapintott egy érzékeny idegre, a mai társadalmakat fenyegető egyik legnagyobb veszélyre. Bármilyen könyörtelennek és igazságtalannak is tűnik a világ, amelyben élünk, hajszálnyira vagyunk attól, hogy mindez csupán „szép emlék” legyen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!